Tolnay Laci bácsi a Balatonfüredi Yacht Club máig legeredményesebb versenyzője 1924. november 28-án született. Az egyik első magyar finnes majd repülő hollandi vitorlázó volt és nem mellesleg nemzetközi versenyeken sikereket elérő csillaghajós versenyző. Két olimpián is képviselte hazánkat, Rómában (1960) még finnel nevezett, a 35 indulóból 25. helyen végzett. Mexikóban (1968) már csillaghajóval indult – Fazekas Lászlóval az oldalán – és a 20 egység közül a 13. helyen szerepeltek. Minden balatonfüredi vitorlázó büszkén adózik emlékének azzal, hogy részt vesz a róla elnevezett regattán.
Mi magunk is eleget téve a hagyománynak, beneveztünk a megmérettetésre. A meteo nem jósolt túl nagy szelet, de az izgalomról enélkül is gondoskodott két nagyobb katamarán testvérünk. Kaiser Kristóf az ezüst, míg Rauschenberger Miklós a piros színben pompázó Extreme 40 kormányánál foglalt helyet, illetve utóbbi a csapatával remek pozíciót is – a rajtvonalon. Ez utóbbi ránk nem nagyon volt jellemző, hiszen pár másodperccel korábban sikerült áthaladnunk az amúgy rövid, és roppant furcsa szögben álló rajtvonalon. Hibáztam na, mit szépítsük.
Az újravett rajtjelenet az álmos könyv szerint nem tesz jót a versenyben betöltött pozícióknak – és ezt mi még tetéztük az előnyszámos rendszerben közlekedő hajókkal való szoros emberfogással is. Nem volt mit tenni, innen szép nyerni – gondoltuk és a második rajtunkat követően a mezőny után eredtünk. Csopak előtt a NAU 370 flotta két pazar színben pompázó példánya közé vetett minket a sors, majd Varga Lajos élességi bemutatójának estünk áldozatul. Bosszantóan gyors és éles ez a Flaar 26 RR bárka, ebben a gyenge cirkáló szakaszban – Lajosunk bemutatót tartott nekünk Alsóörsig. Mikulásék a piros Extreme 40 katamaránnal magasságot próbáltak tartani fock vitorlával, míg Kristóf és legényei az ezüst utazóval tompábban szaladgáltak egy génuának tűnő vitorla segítségével. Nekik lett igazuk, elsőnek ők kerülhették meg az alsóörsi jelet, majd Lajos a 8 méteres suhanóval. Harmadik helyen érkeztünk mi a Fekete Szerelmünkkel, és amint lehetett genakkert húztunk, meghódítandó a déli partot.
A nagy tó átkelési versenyben nem voltunk rosszak, köszönhető ez a gyenge szélnek, a jó szögválasztásnak és a komoly mérettel bíró vitorlafelületnek. Először Lajos és Flaar 26 RR majd az ezüst katamarán került a leelőzendők listájára, így a siófoki jel már minket látott meg elsőnek. Egy remek perdülést követően egy lábon folytattuk a vágtatást Balatonfüred felé, olykor 11-13 csomós sebességgel. Ekkor még nem sejtettük, de egyben a befutó felé is közeledtünk, hiszen Csillukám bölcs döntés hozott, Balatonfüreden berövidítette a távot. Ennek köszönhetően már 2 óra 18 perc alatt teljesítettük a távot.
A célba érkezést követően uzsiztunk majd a katamarán testvérekkel edzettünk a díjkiosztóig. A Balatonfüredi Yacht Club ismét mindent megtett, hogy jól érezzék magukat a versenyzők. A díjak mellett pogi és kaktusz ital állt a megfáradt hajósok rendelkezésére.
A Tolnay Kálmán László emlékverseny győztes csapata: Nagy R. Attila, Pénzes Botond, Litkey Balmaz, Szigeti Maxim, Szigeti Stacey, és Dr. Kaáli Nagy Géza
További képek a galériánkban!
Szöveg: Rozsda
Fotó: Kollmann András
