Jómagam sem állok szomorú embere hírében – de amit a szerelés nap alatt megtapasztaltam, attól vigyorizomláza lett az arcborításomnak. Eszement vidám társasággal hozott össze a sors, és a remek hangulatot az sem zavarta meg, hogy akadt alkatrész, amit újra kellett gyártatni.
Szerdán ugye utaztunk és ennek logikus következménye, hogy csütörtökre marad a szerelés. Milbich Andris és csapata ennek lelkesen neki is állt, miközben fény derült némi kötél problémára. Ezt ugye illik azonnal orvosolni, ennek megfelelően az erre legalkalmasabb legények útra keltek, megoldást keresni. Addig a szorgos hangyák a szereléssel foglalatoskodtak – ide csatlakoztam én is. Mivel a Black Jack motorost időben felkészítettük, az összeszereléssel, feltankolással kevesebb idő ment el. Lehetőségem adódott egy kicsit mélyebben betekinteni az Extreme 40 katamarán szerelésével kapcsolatos műhelytitkokba.
A bárka nem bonyolult, rátermett csapat friss problémák nélkül 6 óra alatt össze is tudja szerelni. Az utifuti is remek, kiválóan szolgálja az utazás és a szerelés igényeit. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, lelkes érdeklődők hada vette körül a 40 lábas jószágot, és akadtak önkéntes legénységi tagok is. Persze mi sem voltunk rest, némi sör árán értékes helyi széljárás adatokhoz jutottunk, ami ugye ha vízre kerül a hajó, még jól jöhet.
Persze ettünk is, ittunk is, és szerintem lesz, aki velem együtt hízni is fog az út alatt. Szóval a kiszolgálásra nem lehet panaszunk. Az élet egyéb területein is hasznos információkat igyekeztem befogadni, miközben a zajszínt és a kultúr-sokk olykor az ingerküszöböm határait feszegette. Bevallom pécsi gyerekként kissé messze kerültem a foci lelátóik szurkolói dalaitól – eddig. Ám most több csapat dalárdáinak kedvenceit volt szerencsém meghallgatni, akár akartam, akár nem. Sajátosan fűszerezi az olasz kikötői hangulatot a lelátók szókimondó ének arzenálja, de eddig szeretnek minket. Állítólag azért, mert mi zajosabbak tudtunk lenni, mint a helyi kemény mag. Ki tudja…
A vacsorára már képben voltam, mit is jelent a csajfelejtő buli, és az sem okozott már meglepetést, hogy a vödör nem csak hajómosásra való. Olyan kiváló kifejezések, mint a Briósgyőr is belopták magukat a fejembe, és már nem meglepő a kapcsolat az olajbányászok és Michelle Wild között sem. Talán már tudok több helyzetet is társítani az összegömbölyödés testhelyzethez is, tudom, hogy kit hoz a gólya és kit a páva, és persze fel vagyok készülve arra is, hogy nap mint nap csodát fogok látni a vízen.
Nem tetézem, fergeteges a hangulat, szuper az időjárás, ehető a jótékony célú földrengés áldozatokat megsegítő paszta is.
Azt gondolom felejthetetlen kaland lesz ez, remélem nem csak a parton, a vízen is.
szöveg és fotó: Rozsda
