Skip to main content

Ahogy az már a Black Jack családban lenni szokott, ha hétvége, akkor katamaránozás a program. Az időjárásnak megfelelően kellő lelkesedéssel és időben találkoztunk szombat reggel a parton. Először az elmaradt szerelések befejezése következett, kiemelt tekintettel a cserélt kötelekre. Ezt követően összeolvasás a büfében – manőver menetrend, mikor kinek mi a feladata. Erre már nagyon szükség volt, mert időnként láthatóan zavar volt a fejekben és a fedélzeten. A tervezetthez képest kis késéssel, de 11 óra magasságában ledaruztunk és délben kihajóztunk. Mivel Tomi csigolya elmozdulása miatt még nem jöhetett ki, így Bánkúti Bence volt a tartalék.

Felszerelés után száguldás, mivel a laza 15-20 csomós északnyugati mi mást is kínálhatott volna nekünk. A leejtés sikerült és levágtattunk Tihanyba, majd Siófok elé. Élesedés is rendben, és szépen cirkáltunk. Majd újabb leejtés és hosszú bőszél Siófok felé. Mivel 20 csomó körül már nem javasolt a genakker, így code0-t terveztem a harmadik körben a bőszeles szakaszra. Sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert a jobb oldali keret első bekötési pontja leszakadt alattunk. A mentőmellények és a bukósisakok dolgoztak, kellenek. A srácok tudták a dolgukat, sérülés nélkül a motorosba másztak, majd vissza a fedélzetre. Ezt követően a leszakadt ketrecet felkötöttük, és bicebóca módon, de kihajóztunk saját lábon.

Négy körül értünk partot, maradtunk vízen és szervezés, szerelés kezdődött. Egyrészt szerezni kellett egy karbonos műhelyt, aki meglaminálja a keretet. Másrészt kellett egy veretlakatos, aki újra faragja a megrogyott kerettartó veretet. Nos, bármilyen hihetetlen mindkettőre akadt vállalkozó, ami azért erőt, hitet adott nekem a másnapi versenyzéshez. Este 8-kor kaptuk kézhez a veretet és éjfélre sikerült belaminálni a keret megrepedt hosszanti részét.

Vasárnap – az első versenyünk, a Tolnay Kálmán László emlékverseny napja. Sajnos hiába lamináltunk éjfélig, az előző napi edzésen lebontott kiülő keret nem készült el, így ez a nap korán kezdődött. Eleve keveset aludtam, és hét óra magasságában már a Flaar műhelyben voltam. A srácokkal átcsiszoltuk a hosszanti keret elkészült részét, és termo kezeltük a friss veretet befogó karbon erősítését. Nagyon vacak meló – hiába a védő maszk, a finom karbon por száll, a karbon szövet pedig szúr. És nyűgős is voltam, mert nagyon szerettem volna versenyezni és veszélyben volt a részvétel.

Kilenc óra magasságában – úgy ahogy – elkészült a mű, és elindultam a Hajógyárba. Nagyon izgatott voltam. Ám mindenki segített, drukkolt nekünk. Géza várt, együtt bevittük a hajóhoz a keretet. A srácok mindent előkészítettek, beöltöztek, a motoros járt. Amíg felöltöztem, a keret felugrott a helyére, és a kis spagikat már a vízen kötöttük be. A rajt előtt 8 perccel versenyre kész voltunk. Huuuh – ez necces volt!

Sajnos csak 3 katamarán indult, a Nacra carbon F20, és a Ventilo 27 versenyzett rajtunk kívül. Liberák sehol. A Nacra jól rajtolt, de lassú volt. Két fő helyett hárman mentek, készülve a Kékszalagra. Ebben a szélben ez nem hozott a konyhára. A Ventilo 27 is jól rajtolt, de csúsztunk rá folyamatosan. Majd éleskedve elosontunk felette. Mivel mi jobb szöget mentünk, Csopak után kifordultak és elmentek mögöttünk – rossz felé. Mi nem követtük őket, és a felpörgő szélben komoly előnyre tettünk szert.

Elértük Paloznakot, az első fordulót. Ám amikor vettük a jelet, a nyakunkba esett a genakker! Kioldott a felhúzó rögzítő. Orrháló ide vagy oda, mivel ez a legnagyobb vitorlánk, jutott belőle a vízbe is, ami megállította a hajót. Kiszedtük, és addig a fockra támaszkodtunk. Majd újra felhúztuk, fock le, és genakker.

De megint nem akadt be a rögzítő, és mire orvosoltuk volna, a felhúzó kötele elszakadt. Siófokig még hosszú volt az út, az előnyünk pedig kevés, a szél leállóban, orvosolni kellett a hibát. A fock felment, azzal vitorláztunk, araszolva. A Code0 lejött, és annak a felhúzójába bekötöttük Botit és felküldtük a genakakker maradékaiért, amik a száling és az árboc közé szorultak. Egy 0,4-es kötélen lógni nem egy életbiztosítás – nem voltam nyugodt. Boti sem. Ennek ellenére a genakker maradékait leszedtük és szomorúan elcsomagoltuk a cuccost – pedig pont az ő szele fújt. Majd jobb nem lévén a Code0 segítségével mentünk Siófokra.

Itt egy sima hauzolás után Füred felé vettük az irányt. Bár még volt előnyünk a Ventilo 27 előtt, az tisztán látszott, hogy fogy. Mi csak code0-val haladtunk, ők genakkerrel jöttek. Füred előtt kifutottunk a szélből, és hiába rövidítették be a pályát, ha nem volt mivel befutnunk. Feszült várakozás ideje következett. Ám türelmünk gyümölcse beért – egy csipetnyi szellő elég volt ahhoz, hogy befussunk.

Hatalmas kő esett le a szívemről – Team Black Jack megnyerte élete első versenyét!

 

Szöveg: Rozsda

Fotó: Szántó Áron