A három verseny, melyre közösen kilátogattunk, ma a Super „G”-vel elkezdődött, és nem is akármilyen eredménnyel ért véget. Az idei Super „G” verseny győztese az Extreme Sailing Team Balatonfüredről. Minden elismerést megérdemelnek.
A történet azonban nem indult ilyen simán. És most nem csak arra gondolok, hogy az elmúlt néhány napban a srácok a formaidőzítésnek egy sajátos módját mutatták be nekem. Bár gyorsan meg is jegyzem, ha működik – akkor itt a titok. Nos, tehát a verseny nem volt ennyire sima győzelem.
Reggel eleve egy kis korai edzéssel kezdtünk, még az északi friss szélben. Ekkor hajózik itt mindenki, és volt is szerencsénk edzőpartnerekhez. Melges 32, M32 egy csomó kite ismét örülten szelete a hullámokat, ahogy mi is. Rövid, de szörnyű kajaszünetet követően a leállásban levontáztunk a rajtvonalra. A konyha nem volt nyitva, így meleg szendvics néven futó száraz szörnyella jutott nekünk, és mivel 13 órára írták ki a rajtot, az északi szél már nem fújt, a déli pedig még nem érkezett meg.
Ennek szellemében roppant gyenge déliben vágott neki a mezőny a Super „G” névre keresztelt regattának. A rajtvonalon rábukkantunk még két Extreme 40 katamaránra, egy Flaar 18-ra és az egyik M32 katamaránra is. Ja és el ne felejtsem, a helyi libera király, a Clandesteam is ott tolongott az elejében. A rajt Bogliaco mellett volt, és kedvenceinknek nem lett a legjobb. A kezdeti kibontakozás sem volt mindható tökéletesnek, de egy hosszabb túra versenyen, főleg idegen helyen, nem kockáztat az ember fia, és így voltak ezzel hazánk legényei is.
Ám az egyre gyengülő szélben megjött a bátorságuk, és közeledve a túlparton található Torri melletti jelhez, felhúzták a Mikulás féle Quantum csapásmérőt. Csak annyit mondok – hatott. Párat takkoltak vele a füredi urak, és át is vették a vezetést. Amíg a Clandesteam vissza nem vette – de nyugi, csak egy kis időre, amíg megkerülte az első jelet.
Hiszen a második jel egy gyönyörű túlparti városka mellett volt. Brenzone főterén plakátokkal és hangosítással várta a versenyzőket, és ide már hazánk fia érkeztek elsőnek. Igazán büszke voltam foci drukker katamarán testvéreinkre, amikor a bemondó tört angolsággal üdvözölte őket a jel kerülése alkalmából.
A srácok annyira megcsúsztak az üldözők elöl, hogy már Gargano felé vágtattak, mikor a helyi menőkkel össze fújta őket a szél. Csak lestek, mi is a magyar virtus – szó ami szó, szépen suhantak az ezüst testek. Gargano főtere előtti jelet is vették az első helyen, majd az igen komoly előny birtokában Bogliaco nevezetes célvonalán be is futottak, megszerezve ezzel katamarános életük első nemzetközi győzelmét.
Második helyen Clandesteam lépte át a regatta végét jelző képzeletbeli tengelyt, míg a két másik Extreme 40 katamarán csak mögötte ért be. Azt gondolom, ez is erősíti fiaink eredményét.
Levezetés jelleggel esti politechnikai játék következett, melyet éhes pocakom birtokában nyűgösen viseltem, de a lényeg, hogy sötétedésre elhárult a holnapi hajózás elleni technikai akadály is. Mert ugye éhség ide vagy oda, az nem is kérdés, hogy a célunk mindhárom trófea elhódítása.
Folytatás vasárnap – rajt korán reggel, az új játék neve: 50. Trofeo Riccardo Gorla
szöveg és fotó: Rozsda
