Olasz túránk második állomása a helyi Fehér Szalag regatta, becsületes nevén a Trofeo Riccardo Gorla. A korábban, és ennek megfelelően frissebb szélben rajtoló mezőnyben az Extreme Sailing Team léphetett fel a dobogó harmadik fokára.
A Super „G” versenyt követő napon korán kelt mindenki. Igen igen, mindenki(!) 🙂 frissen, üdén és kívánatosan érkezett a 6.30-as reggelire, mert várt ránk a következő kihívás, a Gorla. Alapos falatozást követően 7.00 volt a motoros ledaruzás időpontja, melyet rapid vonta követett. A táv Bogliaco településen veszi kezdetét, ám mivel mi Campione faluban vertünk tábor, így némi távot mindig le kell küzdenünk. Az áldozat nagyon megéri – drukkolnak nekünk, motiváló koktélokat emlegetnek, és persze segítenek, amiben csak lehet. Biztonságban parkol a negyven lábas ezüst bálna és a fekete Black Jack motoros is, ami ugye ezen a környéken kiemelt jelentőséggel bír. Szóval nem tetézem – remek fészket vertünk itt.
A rajt előtt időben megérkeztünk, de a reggeli északi termik szél nem terjedt le az egész rajtvonalra. Párás, fátyolos idő volt, talán ez is lehetett az oka, de ez a tény a későbbiek folyamán még kiemelt jelentőséget kap. A rohanógépek falkáját külön szekció rajt várta, ahol három extreme 40 mellett három M32 katamarán is képviseltette magát, néhány szerényebb mérettel bíró többtestű testvérrel együtt. Na és persze a Clandesteam ma is itt volt, és nagy örömünkre a Raffica motorosa a korai érkezőkkel is erősítette a magyar egységek számát a vízen.
A rajt pontos volt és nem is sikerült rosszul, ám a kibontakozás nem hozta meg a várt gyümölcsöt. Az északi szél a rajtvonal keleti oldalán volt erősebb, így érthetően arra igyekeztek a legtöbben. Hazánk fiai l rajtoltak és cirkálni kezdtek, ahogy az ilyenkor már megszokott. Ám a két helyi ravasz ellenfelük bőszeles vitorlát rántottak alattuk, és ezerrel elindultak a keleti part felé, a magassággal mit sem törődve. Utólag kiderült, nekik lett igazuk – de nagyon. Hiába álltak Milbich Andris legényei a legmagasabb pozícióban, ha jóval kevesebb szelük volt, mint a kelet felé vágtatóknak. Hiába, a helyi tudásnak mindenhol jelentősége van.
Leghamarabb a fehér testű negyvenes érte el a partot, majd fordult egyet és le is keresztezte a mezőnyt. A dolgot tetézte, hogy nem csak erősebb szél fújt már nála, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a part mellett fel is pörgött, így komoly előnyt szerzett már az első tíz percben. Kristóf igyekezett a fekete testű helyi ellenfelét tartani, de mivel eleve futtattak, és a parthoz is közelebb kerültek, megszöktek a magyar legények alól. A keleti parthoz közelebbi fordulóval ők is előnyt szereztek maguknak, és felvették az utazópozíciót a második helyen. Nem volt mit tenni, ezt a hirtelen jött békát be kellett nyelni a srácainknak és menni tovább a már leterjed és egyenletesebb friss északi szélben.
Az első jelet a tó északi végében rejtette el a rendezőség, két egymáshoz kötözött fehér lufi képében. Arco volt a település, akiről a nevét kapta a forduló és nem messze tőle Torbole előtt volt egy újabb piros csomag, mint a második fordító. Innen már lehetett vissza ügetni az északiban a tó közepe felé. Persze aki elsőnek ér ide, az élvezi a még fújó északi szél előnyeit – így járt a fehér Extreme 40 katamarán olasz csapata. Vették a jelet, és a még fújó termikkel suhantak is tova.
A második helyre a fekete kéttestű érkezett, és eleinte úgy tűnt, hogy adnak lehetőséget Kristóf legényeinek a felzárkózásra. Ám a tökölős jelkerülést követően még nekik is jutott a gyengülő északi szélből, és tovavitorláztak. Hazák fiai eleinte a Hagar III. M32-es katamaránnal szórakoztatták magukat a harmadik helyért vívott harcban, de ezt aránylag gyorsan letisztázták. Ám mire ők is elérték az első két jelet, az északi szél nagyon leállt már. Ebben ugye az igazán bosszantó tény az, hogy nem elég, hogy lemaradtak az első két hajótól, nekik már visszafelé is csak a cirkálás jutott. Míg korábban a helyi ellenfelek bőszelezve távolodtak kedvenceinktől. Persze a szél leállt végül mindenkinek, majd menetrend szerint egy laza fél óra pihenőt követően délire váltott, és ha csak szerényen, de erősödött is.
Ebben a szélben sikerült a Kristóf kormányozta egységnek a harmadik helyen venni a már ismerős Brenzone falu melletti jelet. Itt a legerősebb a magyar szurkoló tábor, és ebbe a kitelepült DJ is maximálisan bele tartozik. Már a Black Jack motoros érkezésekor mesélt a Super „G” győzelemről, és amikor az urak megérkeztek az ezüst bárkával, taps, „menő jenő zene” és tapsorkán köszöntötte őket. A parton csodaszép házak, szépen felújított templom társaságában, gondozott növények árnyékában ülnek a kíváncsiskodók és koktélt szürcsölve sikongatnak a jóképű magyar legényeknek. Pazar egy érzés itt jelet kerülni.
Innen már ismerős módon – a változatosság kedvéért – cirkálva jutottunk el a befutóra, mely ismét Bogliaco főtere előtt volt. A szél bár egyre gyengült, arra elég volt, hogy biztonsággal fusson be újabb dobogós helyére az Extreme Sailing Team. Némi taps és vidám fütty azért ide is jutott, mely úgy láttam jól esett megfáradt srácainknak.
A közel ötven mérföldes Gorla első három helyén tehát az Extreme 40 katamaránok osztoztak. Őket követte a három M32 katamarán, kiket a „a tó szelleme” libera a Clandesteam követett roppant szorosan.
Az 50. Trofeo Riccardo Gorla a 2016-évi bronzérmese az Extreme Sailing Team:
- Kaiser Kristóf
- Földesi Gergely,
- Milbich András,
- Doubravszky Bálint,
- Lillik Ákos,
- Kuczora Gergely
A képeket és a beszámolót készítette, a csapatot pátyolgatta és a kísérő motorost vezette: Rozsda. Külön köszönet Pénzes Botondnak és Kwindoo csapatnak a hasznos információkért.
Folytatás a jövő hétvégén: – a harmadik kihívás neve: 66. Centomiglia & Multicent
