Ez nem semmi nap volt – árboc a hajóban, katamarán a vízen, minek köszönhetően végre edzés. A srácokon komoly elvonási tünetek voltak, a Kékszalag óta nem hajóztak. Hát most tényleg egy csoda várt minket a vízen.
Reggel persze be kellett szerezni az előző nap megrendelt roppant fontos kötéldarabot. Ezt csak a kötéldarab beszerzéshez legjobban értő delegáció valósíthatta meg, így a vájárok maradtak a csille mellett, és robotoltak. Komoly szurkoló tábor kíséretében állt össze a bárka, és mire a beszerzők megtértek, felizzott a daru kötele is. Előtte persze némi traktor bemutató zajlott, mert kissé mozgatni kellett az Extreme 40 testet a parton. Ez úgy lett kifejezetten nehéz, hogy közben a helyi nőnemű SUP hírességek bemutatót tartottak a daru környékén. De mi eltökéltek vagyunk, és oda se néztük – csak a daru, csak a daru.
Külső szemlélőként egészen szakszerűnek tűnt az aktus mindaddig, míg egy felhúzó el nem indult az árbocba. Majd miután bejutott, fel is szalad, – Áki nagy örömére. Azt nem állíthatom, hogy csak az szaladt ki a száján, hogy „a kakas csípje meg”, ám nem adta fel. Beteg dereka ellenére felkúszott az árbocra, és míg a többiek a tóban fürödve harsányan segítették a munkáját, ő leadott pár kilót is. Meg a kibújtatott felhúzó kötelet.
A helyi termik szél nagyon praktikusan működik. Reggel fúj az északi, általában kora ebédig. Majd semmi. Ebéd után jön a déli, ez jutott mára nekünk is. Valóban valami csoda várt ránk a vízen. Mivel a szállásunk és a kikötőnk a tó felső harmadában van, frankón szeles. Nem is csoda, hogy erre felé mindenki mindennel vitorlázik, legyen az Kite, Acat, Moth, vagy ami csak kézbe akad. Láttunk Pénzes Boti kedvence hajót is, egy Trifoiler gyakorolt a közelünkben több, kevesebb sikerrel. A kikötői kutya is előkerült, és ugyan mi nem láttunk, de a helyi menők szerint neki is van mentőmellénye, és olykor a vízen vakkantgat. Na, hát ilyen helyen lakunk mi.
A ledaruzást követő helyismereti látványszemlélést átélve lekapcsolódtak a srácok a Black Jack vontáról és bepótolták a lemaradásokat. Öröm volt látni ezt a hajót a vízen. A nagyobb hullámok, a frissebb szél nagyon neki való paramétereket eredményezett. Hajóztunk egy keveset magunkban, majd egy Marstom 32-es katamarán (SWE-I, Goran Mastrom kormányzásával) csatlakozott a programunkhoz. Úgy láttam kölcsönösen jól szórakoztatták magukat a legények. Egy roppant helyes túlparti városkánál elbúcsúztunk egymástól, és hazatértünk az anya kikötőbe. Vendéglátóink remek szélvédett helyet találtak a 40 lábas rohanónak, ami emlékeim szerint nagyon is szükséges. Az előző esztendőben nekünk nagyon drága volt a rendező klub hanyagsága, melyet a mai napig nem rendeztek, kár lenne nem tanulni belőle.
Este felfaltuk a helyi csemegéket, akadt, aki tengeri herkentyűket, más malac falatokat fogyasztott. Nasi ma többeknek is járt, és közben fény derült arra is, miért férfi sport a – jégkrém – nyalás. Megfáradt Boat Ccptain derekáért két koktél között elmormoltunk egy imát, majd magára hagytuk a megérkezett milánói masszőrrel.
Holnap korán kelünk, lesz némi edzés az északi szélben, majd délután Super „G” vitorlás verseny vár ránk. Jelentem minden stabil, film befűzve – indulhat a buli. Ja, és ne feledjétek, a Kwindoo alkalmazást letölteni, ott lesz látható, mit is művelünk a vízen.
szöveg és fotó: Rozsda
