Az esetek zömében most Pünkösdi Regatta lenne a beszámoló címe – de akkor idén nem állná meg a helyét. Mert bár ugyan beneveztünk az egyik kedvenc versenyünkre, és Keszthelyen is jártunk, azonban nem a versenyen értük el az értékelhető teljesítményt.
Keszthely igazán pazar település, sokak szerint a nyugati medence fővárosa. Itt található a Festetics kastély, mely Festetics Kristóf 1739-es uradalmi kiválasztása révén kerül a hercegi családba. Nem sokkal később 1769-ben épült fel a mai városháza, Hofstadter Kristóf tervei alapján. Igaz ugyan, hogy eredetileg megyei szállásházként funkcionált, ám később egyetemi jogi kar, illetve takarékpénztár és posta is lakott az épületben, mielőtt elnyerte mai formáját. De nem tetézem, természetesen a fantasztikus látnivalók mellett van egyéb varázslatos vonzereje is a városnak, nevezetesen a Pünkösdi regatta.
A rendezvény kiválóan alkalmas a vitorlázótársadalom összeboronálására. Az a tény, hogy évente Balatonföldvárról – Keszthelyre több száz vitorlás kel útra újra és újra, pünkösdkor hihetetlen látványban részesíti a látogatókat. De maguk a vitorlázók is roppant lelkesen vágnak neki a távnak, mivel két estét oldott hangulatban együtt lenni, lássuk be, igazán jó dolog. Mi magunk kissé sajátos formában csatlakoztunk idén a hajós forgataghoz. Ugye talán az már közismert adat, hogy hajónk a Black Jack SL-33 katamarán jelenlegi formájában egy gyenge szélre optimalizált fekete tünemény, azaz „light wind edition”. Így talán könnyebb elfogadni azt a döntésünket is, mely szerint a várható instabil, olykor viharos szelet is jósoló időjárási viszonyokra való tekintettel óvatosan készülődtünk. Bár beneveztünk, és szállásunk is volt, a szombati napot a keleti medencében edzéssel töltöttük, távol a mezőnytől. Ám mi is hajóztunk, csak közelebb a bázisunkhoz, de majd annyi időt gyakoroltunk, mintha mi is levitorláztunk volna Keszthelyre. Közben csapattársunk, Tisó a piros Quantum Extreme 40 fedélzetén győzelemre segítette Rauschenberger Miklós csapatát, így hát nem is volt kérdés, hogy este meglátogattuk őket Keszthelyen.
Az éjszaka a jó hagyományoknak megfelelőn fantasztikusan telt. Finom ételek, italok, ismerős arcok és a leutazás kalandjainak élménybeszámolói töltötték meg a kikötőt. A szívemnek legkedvesebb pillanat mégis egy filmbemutató volt. Halmi Zoli és a KreaFILM csapata levetítette az ADDIO életét bemutató filmet, mely, bevallom, libabőrös érzéseket váltott ki belőlem.
Vasárnap reggel viharos északi szél és eső ébresztett minket éppen úgy, mint a mezőnyt. Igali Csilla, a verseny főrendezője halasztást rendelt el, mi pedig beültünk az autóba és visszagurultunk Balatonfüredre. Utólag derült ki, hogy igen bölcs döntést hoztunk. Mert bár a későbbiek folyamán a szél csendesült és Csillukám egy rövidített futamot el is indított, ám sajnos a tömeges korai rajt miatt érvénytelenítenie kellett az öböl kupa futamát. Mi ez idő alatt a Katamarán Suli hajóparkot hoztuk a csemetéknek kedvező formába.
Hétfőn a mezőny kezdetben gyenge, majd fokozatosan frissülő szélben tért haza. Mi magunk addig kidaruztuk a katamaránunkat és a motorost, illetve tárt karokkal fogatuk a Zala torkolatot megjárt katamarán testvéreinket. Kétségkívül bizonyítást nyert, hogy a negyven lábas Extreme hajók nem véletlenül oly sikeresek világszerte. Az erős szélben reffelés nélkül stabilan hozzák a formájukat a tankokat is megszédítő stabilitásukkal.
És bár fájt a szívem, hogy a versenyen nem vehettünk részt, ennek ellenére azt gondolom idén jó döntést hoztunk. A több árboctörés, a technikai sérülések és a meghallgatott beszámolók alapján ez megmérettetés a Black Jack törékeny testének indokolatlan terhelést jelentett volna. Nekünk vigyázni kell rá, csak ő van nekünk, és ugye még ott a Kékszalag is…
További képek a galériában!
Szöveg: Rozsda
Foto: Kollmann András, Rozsda
