A Team Black Jack legénysége sohasem a lustálkodós, láblógatós napokat kedvelte, még ha idén jutott is belőle bőven. Az újdonság felfedezésének öröme, a sportsikerek elérése hajt bennünket, ez teszi a vitorlás élet olykor nehéz pillanatait elviselhetőbbé, akár szórakoztatóvá is. Így volt ez a következő hétvégi történetünkkel is.
A gondolat, hogy a szelesebb nyári napokon – amikor a Black Jack SL33 katamarán működési tartományán is túlmutat a szélerő – is lehessen a kedvenc időtöltésünknek áldozni, nem új keletű. A kérdés csak az volt, milyen hajón is valósítsuk ezt meg. Foileresnek kell lennie, ebben az egy tényezőben biztosak voltunk. Hiszen egy kisebb bárkán könnyebb megtanulni a szárnyalás alapjait addigra, hogy mire a nagy tesó, a Black Jack megérik a foilerezésre, már felkészültek, legalábbis felkészültebbek legyünk a területen.
Egy olyan vitorlást szerettünk volna beszerezni, amivel két személy nagy szélben, rendkívüli sebességgel tud száguldani. Ebben Levente – az egyik hűséges kísérő motoros vezetőnk – tett lépéseket, és több alternatívát is mérlegelve, végül hosszas tárgyalást követően beszerzett egy Hobie TriFoiler játékszert. Nem véletlen a jelző, ugyanis a vízi sporteszköz kategóriába kell sorolni. A hajó november első hetén érkezett Magyarországra, a Hajógyári Kikötőbe, és reménykedtünk benne, hogy az időjárás megenged még egy késő őszi tesztnapot.
Az első körben izgatottságunkat félretéve, meg persze az óvatosság is ezt sugallta – vontatásos tesztekkel kezdtünk. Fontos megtapasztalni, milyen a kormányzás a foileres és nem foileres üzemmódokban, illetve az átmeneti időszakban. Ez a legfurcsább az új szerzeményen, hiszen őt lábbal kell kormányozni. Az orrában, egy biciklipedálhoz hasonló karos rendszer van, ami lehetővé teszi, hogy a kormányos keze szabad legyen vezetés közben. A Bravo Boats – Fehér Peti révén – biztosította a szükséges kísérőmotorost, aki korábban is utazott már a Black Jack fedélzetén, illetve Levihez hasonlóan vigyázott már ránk eleget. Tapasztalatának és motorosának köszönhetően így sem a vonta sebességével, sem a biztonsággal nem volt gondunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, sütött a nap. Felszereltük a hajót, majd először alacsony, aztán nagy sebességgel elrohantunk egészen Balatonföldvárig. Ez elég idő volt ahhoz, hogy hozzászokjunk a lábbal kormányzás sajátosságaihoz.
A már éles vitorlázásra kiszemelt teszt napra a következő körülményeket jósolta a meteo: 5 fokos levegőt, 9 fokos vizet, szitáló esőt, viszont 10 csomós, erősödő szelet. Ennek megfelelően igyekeztünk a lehetőségeket meglovagolni. Délelőtt 10-re megérkezett Fehér Peti a Bravo 6.0 motorosával a Hajógyári Kikötőbe, gyors megbeszélést követően felszereltük a vitorlákat, majd elengedtük a bóját. Vártuk az ismeretlent! Hamar megkaptuk a választ: Boti először egyedül próbálkozott a szöcskével ugrani. Félszélbe fordította a járgányt, az szelet fogott, kiugrott a vízből és azonnal rohanni kezdett. A második nekifutásnál a sebesség meghaladta az elvárásainkat, 33 csomót sikerült elérni! Mivel a szél szinte csak a Hajógyári öbölben fújt, így kénytelenek voltunk rövid szakaszokat vitorlázni, ám sem ez, sem a hideg nem szegte jókedvünket. Majd Levente is beszállt a hajóba, és meglepetésünkre két fővel is száguldott a hajó egy rövidet, közel 27 csomóval! Azonban a szél kezdett alábbhagyni, így kénytelenek voltunk kimenni a partra.
Videó
A kamerát a Myactioncam biztosította.
Lelkesedésünk persze minden eddiginél magasabbra szökött, és elpakolás közben már azon törtük a fejünket, mit, hogyan alakítsunk, javítsunk tavaszra. Ugyan idén már nem tervezünk többet Trifoilerezni, de télen azon is fogunk dolgozni, hogy maximális lendülettel vághassunk bele a szezonba, most már erősebb szelekben is reális alternatívával vitorlázva.
