Augusztus 15-én szombaton a Tihanyi Yacht Club SE rendezte meg idén is a Tihany Kör túraversenyt. Ez a regatta 2014-ben is kedvünkre volt, így idén is ott voltunk. Sőt, néhány katamarán tesót is meggyőztünk, jöjjenek velünk játszani. Így is lett, remek versenyt futottunk.
Már pénteken ledaruztuk Fekete Szerelmünket, így szombat reggel ez a feladat már nem várt ránk. Ellenben a vitorlákat fel kellett szerelni, és némi folyadékot is magunkhoz vettünk a nagy melegre való tekintettel. Időben indultunk, északkeleti 8-20 csomós széllel tudtunk haladni és fél tízre ott is voltunk Tihanyban a rajtvonalon. Az előzetes megbeszéléseknek megfelelően itt voltak a 35 láb körüli játszópajtások is: GC32 Vándor Robiékkal, D35 Litkey Farkassal és SL-33 Rauschenberger Miklóssal. Ez utóbbinak külön örültünk, mert Mikulásékkel régi jó a kapcsolat és a narancs színű SL33 a tesó hajónk.
A rajtvonalnak a lúv oldalát favorizáltuk a GC 32 társaságában, míg Farkas és Mikulás lejjebb próbálkozott. Ugye ne feledjük, a rajtvonal mindenkié, így kellő óvatossággal, de határozottan kell mozogni az egytestű hajók forgatagában is. Nem mondom, akadt kényszerforduló is, de aránylag jól bontakoztunk ki. A csőben Földvár felől Farkas visszaért elénk, és vele együtt második helyen cirkálva haladtunk át a keleti medencébe. A Hajógyári Kikötő előtti jelig így vonatoztunk félszelezve egymás után, mögöttünk az SL-33 majd a GC32. A fordulót követően a helyzet egészen addig nem változott, míg mi fel nem ültünk a THE előtt. Határozottan úgy emlékeztem, hogy korábban itt elfért a hajó, de most a lee kormány bizony leért. Vagy öregszem, vagy nagy a párolgás – esetleg mindkettő?!
Ekkor már a GC32 robogott a harmadik helyen, és ezzel a hibával bizony alaposan magunkra húztuk. Boti és Bubek aránylag gyorsan felszabadította a Black Jack testét és már fej-fej mellett suhantunk is tova a nyugati medencébe. Mi a part alatti taktikát erőltettük, ahogy az ide úton is, GC32 picit lejjebb ment. Farkas bár előttünk haladt, tisztán látszott, hogy egy szélcsendesebb zónának köszönhetően meg fog várni minket. Így is lett, a három pajtás egy kupacba érkezett, egy-egy hajóhossz választott el minket egymástól. Némi viccelődés kíséretében agyaltunk, ki kapja meg hamarabb a frissülést. D35 lett a szerencsés, majd a GC32 és mi. Így hát, ha roppant közel is egymáshoz, de mégis ebben a sorrendben vitorláztunk a jelig, majd újabb forduló következett. A befutóig a GC32 megette a D35-öst egy remek felfelé nyúlással, így a rapid befutóban RSM-DTM, Cellum, Black Jack lett a dobogós sorrend.
Este családias környezetben várt ránk a díjkiosztó, melyet gyalázatos módon kicsit lekéstünk – erre nincs mentségünk. De megjelentünk, és a remek orosz gulyásból is tisztességesen kivettük a részünket. Némi frissítő és rétes elfogyasztását követően elbúcsúztunk a barátoktól és haza robogtunk. A visszaúton fantasztikus villám jelenségek, lopakodó felhők kísérték utunkat, ezzel is tetézve az amúgy is remek hangulatú napot. Naná, hogy jövőre ismét itt leszünk!
Szöveg: Rozsda
Fotó: Bogdán Hanna Csilla
