Egy harmincas éveiben járó nő, aki a negyedik olimpiáján kezdi kissé rosszul érezni magát. Majd hazatér és kiderül, élete legkomolyabb 15 hónapos felkészülése vár rá – a tét az élete. Személyes hangvételű riport következik a 2022-es Kékszalag második helyezett Team Kaáli katamarán csapat edzőjével.

Rozsda: A nemzetközi női vitorlázás egyik meghatározó egyénisége vagy, a Balatonon is egyre gyakrabban találkozhatunk veled. Kérlek, mesélj pár szóban magadról.

NATHALIE: Kimondani is alig merem, de már harminchat éves vagyok, testnevelési egyetemen diplomáztam, az emberi teljesítmény növelésének lehetőségeiből. Párkapcsolatban élek Svájcban, társam olimpiai aranyérmes vitorlázó – remélem róla ennyi elég is.

Rozsda: Mikor és miként kerültél kapcsolatba a vitorlázással?

NATHALIE: Szüleink a tenger és a vitorlázás szerelmesei, így a nyári szabadságainkat szinte mindig, egy vitorlás fedélzeten töltöttük. Nővérem a Yacht Club in Estavayer nyári táboraiban szerette meg a vitorlázás, én is követtem ezen az úton. Szóval sok más vitorlázó gyerekhez hasonlóan jómagam is egy Optimistben kezdtem az ismerkedést a sportággal. Itt értem el az első komolyabb sikereimet is, hiszen megnyertem az OP bajnokságunkat.

Amint egy kicsit érettebbek lettünk, összeültünk a drága testvéremmel női 420-as hajóosztályba, én kormányoztam, ő pedig a legénység szerepét töltötte be. Amikor kinőttük a 420-as bárkát, én átültem legénységnek a 470-es hajóosztályba, ahol a legjobb eredményünk a női junior világbajnokság dobogós helyezése volt.

Ezt követően mindketten a tanulmányainkra koncentráltunk, ami egyben azt is jelentette, hogy a vitorlázás háttérbe szorult.

Az egyetem elvégzését követően angol nyelvtudásom fejlesztés céljából Ausztráliába költöztem, ahol megismerkedtem az egyszemélyes versenyvitorlázással. Laser Radiál lett a kiszemelt típus, amivel sikerült két olimpián is részt vennem. A 2016. évi nyári olimpiai játékok helyszíne Rio de Janeiró volt, ahol már ismét kétszemélyes hajó legénységeként vettem részt, Nacra 17 katamarán osztályban.

Rozsda: Apropó, ha már olimpia – mikor és milyen eredményekkel szerepeltél a jeles eseményeken?

NATHALIE: Három olimpián vettem részt, mint vitorlázó, és a legutóbbin, ami már a negyedik volt a sorban, edzőként segítettem a svájci Laser csapat felkészülését.

  • Beijing 2008 Laser Radial 6.hely
  • London 2012 Laser Radial 14.hely
  • Rio 2016 Nacra 17 6. hely

Rozsda: Roppant sikeres olimpiai hajóosztályokban vitorláztál, majd váltottál edzői szerepre.

NATHALIE: Igen, ez így történt. Több mint tizenöt éve segítem az egyesületemben az utánpótlás nevelést, de igazából 2016-tól léptem tudatosan az edzői pályára. Nagyon tehetséges, elszánt vitorlázó fiatalokkal dolgozhattam együtt, akik komoly sikerekkel hálálták meg a közös munkát. A svájci Nacra 15-ös párosom nyert világbajnokságot, de a legutóbbi tanítványom Maud Jayet is képes volt Laser Radial osztályban ezüstérmet szerezni a világbajnokságon. Hatalmas elismerés és boldogság az ő sikerük számomra.

Az olimpiai vitorlázók mellett természetesen a nagyobb katamaránok világában is igyekszem segíteni a csapataimat. GC 32 osztályban a Blackstar felkészülését koordinálom, míg a D35 katamaránok közül a Team Kaáli (korábban Black Jack) Kékszalag kampányában töltök be aktív szerepet, immáron három éve.

Rozsda: Eddig nem beszéltél a saját nagyhajós múltadról, illetve a csak női csapataidról sem, pedig ha információim helyesek, lenne mivel büszkélkedni.

NATHALIE: Nagyon szeretem mind a nagyobb katamaránokkal való versenyzést, mind a csak női csapatokkal zajló regattákat. Ezért az olimpiai kampányaim mellett mindig törekedtem arra, hogy erre is jusson időm. 2008-tól vitorláztam Ladycat D35 katamarán fedélzetén Dona Bertarelli csapatában. Majd a Realteam és az Okalys – szintén D35 csapatok – taktikusaként vettem részt a nagy katamaránok küzdelmeiben. Elmondhatom, hogy azon kevesek közé tartozom, aki ebben az osztályban minden poszton vitorlázott már. De persze a csak csajos programoktól sem távolodtam el. Két szezont hajóztam Diam24 osztályban a Tour de France sorozatban, illetve hajóztam az M32 katamarán osztály World Match Racing Tour sorozatában is, Team Magenta taktikusaként.

Rozsda: Nálad sportosabb, életvidámabb vitorlázó nőt én bizony nem ismerek. Ám mivel hozzájárulásodat adtat, így megkérnélek, hogy számolj be pár mondatban a daganatos betegségedről.

NATHALIE: Az első tünetek a tokiói olimpia idején, 2021 júliusában jelentkeztek. Nagyon fájt a hasam, de ott és akkor nem tudtam sokat tenni ellene, mivel minden energiámat és időmet arra a sportolóra fordítottam, akit akkor edzettem. Azonban a hazatérésemet követő kezelések sokkal keményebbek és hosszabbak voltak, mint amire számítottam. Egy 15 hónapos maratoni harc kezdődött, melynek tétje az életem volt.

Természetesen felvetődött bennem a kérdés – Miért én, aki folyamatosan sportolok és egészségesen élek? Több fázison átmentem, az első a tagadás volt.

A diagnózis előtt közvetlenül is bicikliztem, vitorláztam. Egy kicsit fáradt voltam ugyan, de normálisan éltem az életemet. Figyeltem a táplálkozásomra, kevés alkoholt ittam, mozogtam- nem gondoltam, hogy ennyire beteg lehetek, nehéz volt elfogadni. De egy idő után muszáj túllépni ezen, különben nem haladsz előre.

Sajnos a rosszindulatú daganat már nagyon nagy volt, amikor felfedezték a vastag- és végbelemben. Koromból fakadóan az orvosok a cél érdekében mindenből a legerősebb adagot adták az orvosok, hiszen arra vágytunk, hogy ne térjen vissza a betegség.

  • 2021 november: először 3 hónapos kemény kemoterápiával kezdtem, 6 kéthetes ciklust
  • 2022 március: 5 hetes sugárzást kaptam el, heti 5 napon keresztül
  • 2022 május: megvalósult az 5 órás műtét, ahol az orvos 40 cm-t távolított el a vastagbelemből. Útközben ért néhány apró meglepetés, ezért július közepéig még rengeteg műtétet kellett elvégezni rajtam
  • 2022 július: elkezdtem az újabb 6-os kemoterápiás ciklust, de ezúttal a szervezetem elkezdett elutasítani minden terméket, egyiket a másik után. Nagyon bonyolult lett a helyzet. Fáradt volt a szervezetem és nem akartam több kemoterápiát elfogadni, így a folyamat az 5. forduló után, szeptember végén leállt
  • 2022 október: Szkenner + MRI és minden ellenőrzés eredménye, nincs több daganat és áttét a testemben. Micsoda megkönnyebbülés!
  • Mostantól 3-6 havonta lesz vizsgálatom, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem jön vissza rákos sejt

Hihetetlen szerencsés voltam, hogy nagyon jó kezekbe kerültem. Volt egy jó főorvosom és egy kiváló sebészem, akikben megbízhattam. Nagyon támogattak, felfoghatatlan, mennyire szerencsésnek érzem magam.

A barátaim, a családom, a barátom, a rokonaim, a vitorlás közösség mind olyan erőt és támogatást adott, ami nélkül sokkal nehezebben vészeltem volna át ezt az időszakot.

Tudod, nagyon nehéz volt mások elé kiállni olyan embereként, akit mindig erősnek és győztesnek láttak. Ám megkönnyebbültem, amióta beszélhetek a betegségemről.

Hiszen ha egy sportoló megsérülhet a térdén, miért ne lehetne rákos? A komoly betegség tabu a sportban, mindig szuperhősnek kell lennünk, legyőzhetetlennek. Miért? Mert egy ilyen betegség után mindenki azt gondolja, hogy végünk van. Azért is vártam hat hónapot, mielőtt beszéltem volna róla, mert attól féltem, nem lesznek lehetőségeim a jövőben. Amikor elindulunk ebben a küzdelemben, nem tudjuk, hova tartunk. És jó is, hogy nem tudjuk, mert nem lenne kedvünk elkezdeni. Azt hittem, az első kezelést követően két hónappal később Ausztráliában leszek…

Rozsda: Nagyon erős és elszánt vagy, igazán büszke vagyok rád. Gondolom, ezt követően másként szemléled a körülötted zajló világot is.

NATHALIE: Bizony, kicsit másként látom most az életet…

Megbizonyosodtam arról, hogy az életem minden pillanatból a legtöbbet kell kihoznom, minden napot ki kell élveznem. Igyekszem jobban odafigyelni és hallgatni a testemre, önmagamra, hogy mi tesz igazán boldoggá, mit akarok igazán csinálni. Az összes körülöttem lévő ember nagyon megdöbbent attól, ami velem történt. Ez ráébresztette őket is – ahogy engem is – arra, hogy mennyire kell élveznünk az életet, és milyen nagy örömükre szolgál, hogy jó egészségben lehetünk.

Az egészségemre vonatkozó legfontosabb feladat most a testem újjáépítése. Pihennem kell – de annak is örülök, hogy lassan újra sportolhatok, egészségesen táplálkozhatok és tervezhetem a jövőmet.

A következő évben 3 havonta egészségügyi vizsgálatot kell végeznem – lesz időm átgondolni, hogy mit is szeretnék igazán csinálni és elérni az életemben.

Nathalie Brugger kiemelkedő eredményei

  • 2018 „Team la Boulangère” nevő Diam 24 Trimarán fedélzetén a France Sailing Tour 13. helye
  • 2013-2016 felkészülési kampány a Rio 2016-os olimpiára, Nacra17 katamarán osztályban
  • 7. hely a riói Olimpiai Játékokon 2016
  • 2. hely az ISAF World Cup-on 2015
  • 6. hely és olimpiai kvalifikáció a világbajnokságon 2014
  • 3. hely a világbajnokságon 2013
  • 3. hely az ISAF World Cup-on 2013
  • 2009-2012 felkészülési kampány a London 2012-es olimpiára, Laser Radial osztályban
  • 14. hely a londoni Olimpiai játékokon 2012
  • 2. hely az ISAF World Cup-on 2011
  • 2006-2008 felkészülési kampány Beijing 2008 olimpiára, Laser Radial osztályban
  • 6. hely Beijing Olimpiai játékon 2008
  • 3. hely az ISAF World Cup-on 2007
  • 2004 3. hely a junior női 470-es világbajnokságon
  • 2001 címvédés, első hely az ISAF junior női világbajnokságon
  • 2000 első hely az ISAF junior női világbajnokságon