Ezt a versenyt mi nagyon szeretjük. Fantasztikusan szép környezet, családias rendezés és nyugati medencés felfedező út jellemzi, – és még akkor is oda vagyunk érte, ha ez nem a mi versenyünk volt.
Remek előrejelzések vártak minket a szombati napra. Kellemes nyári időjárás, 8-10 csomós szél és 4 katamarán játszótárs szerepelt a terveinkben. Kora reggel meg is jelentünk a Hajógyári Kikötőben, megszálltuk a már vízen parkoló Fekete Szerelmünket, és nagy lelkesen elindultunk Tihanyba. A rajtot menetrend szerint 10.00-kor el is lőtték, ám mivel nem volt szekció rajtunk, így mi kissé óvatosabbra vettük a figurát. A GC 32 úttörő vonalát követve a Mikulás által kormányozott piros Extreme 40 társaságban lopakodtunk át a rajtvonalon.
Bevallom, nem ez volt az évszázad rajtja. Az egy dolog, hogy kissé késve indítottunk, de nem is tudtunk kibontakozni az egytestű falkában. Ezt tetézendő – ellentétben a katamarán tesókkal – mi a genakkerünkre való tekintettel 3 perc türelemmel kezdtük a Balatonszemes felé tartó veretést. Ennek is volt köszönhető, hogy mire kibontakoztunk, lett egy laza másfél kilométeres hátrányunk.
Ennek ellenére a már repülő GC 32 és a 40 lábas pajtások után indultunk, és az ezüst testű Extreme katamaránt Balatonszemesig meg is fogtuk a hátszeles szakaszban. Ezt követően Révfülöp következett, és a hátszél raum szakaszra váltott. Igyekeztünk lopni a mélységet, ami majdnem teljességgel be is jött nekünk, hiszen a Mikulást is megfogtuk a Révfülöp jelnél. Az optimista olvasó most azt gondolhatja, hogy már csak a szárnyas GC32-t kellett volna megfognunk és nyertük is a futamot – ám sajnos nem így történt.
Révfülöptől a balatonföldvári befutóig cirkálni kellett, amiben a nagyobb vízvonallal rendelkező ellenfelek eleinte csak megizzasztottak, a végére azonban meg is vertek minket. Sokat hibáztunk, nem voltunk ritmusban a fedélzeten, és talán az én ingerküszöböm is alacsonyabb volt az átlagosnál. Így, hát talán érthető, hogy az élen szárnyaló és a futamot korrekt módon megnyerő GC32 után – a két negyven lábas katamaránt követően – futottunk csak át a negyedik helyen, a célvonalon.
A napi meglepetések sora sajnos nem értek véget számunkra. Szigeti Maxim és Szigeti Stacy sporttársaink, akik tavasszal csatlakoztak a Black Jack projekthez, szombat este megköszönték a lehetőséget, és új kihívások felé néztek. Nagyon köszönöm nekik az eddig velünk töltött időt, energiákat, és sok sikert kívánok nekik az új kalandokhoz.
Vasárnap ennek megfelelően cserelegénységgel a fedélzeten vettünk részt az újabb futamon. Korán keltünk, hiszen a rajt kilenc órára volt kitűzve. A nyolc, olykor tíz csomós keletiben rajtoltunk, megbújva pár NAU 370 árnyékában. Az oka nem túl bonyolult, szép nagy és gyors hajók, a szekciórajt mentes övezetben velük jól lehet a rajtceremóniában kooperálni.
Kristóf az esüst suhanóval kicsit többet kockáztatott és némi előnyel vágott neki az Akali felé vezető útnak. De mi sem voltunk restek, és néhány jól sikerült perdüléssel addig csimpaszkodtunk a negyven lábas katamarán tesó nyakán, míg sikerült az élre állni. A jelet első helyen vettük és suhantunk is tova Balatonszemes felé. Az olykor 15-17 csomós sebességünk biztos tudatában tovább növeltük az előnyünket, ami kellett is, mert a befutóra cirkálás várt ránk, abban pedig ugye a hosszabb vízvonallal bíró Extreme 40 páros gyorsabb, mint mi. Mikulás kicsit távolabbról a harmadik helyen zárkózott fel, míg Kristóf csapata – ahogy sejtettük – rohamosan csökkentette a közöttünk lévő különbséget. Balatonföldvár előtt biztos, ami biztos közel fél kilométeres előnnyel együtt is több alakalommal rájuk fordultunk, aminek tuti nem örültek, de a vezetéshez ez nekünk megnyugtató volt.
Az utolsó ilyen akciónál, amikor mi már a befutó fölé is tudtunk bőven vitorlázni, az Extreme 40 katamarán kifordult, és távolodni kezdett a befutótól. Bevallom, ide már nem követtük, mert így is ejtenünk kellett már a célvonalra – de utólag állíthatom, hiba volt. Hiszen a befutó előtt 25 méterrel mi megálltunk, ők pedig ránk csorogtak. Mi álltunk, vártunk a limányban, és nem hittünk a szemünknek. A nehezebb bárka kissé tovább csobogott, mint mi, és hiába állt le nekik is a szél, a lendületükkel elénk kerültek. Majd kínos percek következtek, amin a rendező hajóról ránk pillantó szánakozó, együttérző tekintetek sem segítettek. És ahogy ilyenkor már lenni szokott, az ellenfelek felől érkezett egy kis szellő, így egy fordulóval ők be is futottak. Nekünk jutott még két suta fordulás, ami ugye egy katamarán számára amúgy sem túl nagy sebességnövelő aktus, majd befutottunk.
Nem voltam túl boldog, annak tükrében pedig pláne nem, hogy előző nap is ők kerültek meg minket a befutóban. Hát ez most így alakult, aminek köszönhetően az Extreme nyerte a kategóriát, Mikulás csapata a Quantum fedélzetén lett a második, és mi végeztünk a dobogó harmadik fokán. Az első nap bajnokai a GC 32 srácok ezen a napon sajnos nem tudtak részt venni a megmérettetésen, hiszen a gyomorontás hatásai beláthatatlan kalamajkát tudnak okozni egy szárnyaló katamaránon – így inkább a parton kúrálták magukat. Én megértem…
Szép időnk volt, tanulságos eseményekkel, sok-sok tapasztalattal.
További képek a galériában, abszolút eredmények pedig itt.
Szöveg: Rozsda
Foto: Kollmann András
