Mivel 30 éve a Balatonfüredi Yacht Club versenyzője vagyok, így mi sem természetesebb, mint a Fehér Szalag másnapján a BYC által rendezett Horváth Boldizsár emlékversenyen is elindultunk. Tettük ezt azért is, mert egyrészt ez a Kékszalag Fesztivál program része is volt, másrészt eleve szerepelt a felkészülési menetrendünkben.
A mezőny érthetően kisebb volt, mint előző nap, ám szerencsére az időjárás kegyesebb volt hozzánk. Litkey Farkas kivételével az ellenfelek is megtiszteltek minket, így az öröm már az indulásnál teljes volt. A rajt 10-re került kiírásra, ami békésebb reggelt hozott. A füredi rajtot követően Paloznak, Tihany, Hajógyári kikötő majd Füred befutó volt a verseny távja.
A rajtot nagyon jól elkaptuk és egyből a vezető helyen közelharcot kezdtünk a P50 csapattal. Amikor már a nyakunkon voltak, felszúrtuk őket, és ebben a lélektani pillanatban a Code0-t lecseréltük egyből Genakkerre. A manőver remekül sikerült, a vezető helyet nem csak megőriztük, de a palóznaki jelig egy kicsit növeltük is előnyünket.
A fordulót követően a Genakkert eltettük és Code0 segítségével mentünk Tihany felé. Ez nem volt már annyira nyerő. Itt sajnos a P50 alulról megkerült minket. Az okai ismertek – a tesztelt 2011-es NS code0 messze nem olyan éles, mint a 2013-as Europe’ Sails, így eleve tompábbak és lassabbak voltunk. Gézát is vittük, ami az ellenfelek megtévesztése szempontjából ugyan nem volt rossz ötlet, viszont a leálló szélben éreztette hatását a hajó sebességén. No és elnéztük a tihanyi jelet is, így nem emelkedtünk annyit, amennyit kellett volna. Ezt ráadásul tetéztük a fordulók során elkövetett két-három apró hibával, és máris komoly hátrányunk lett Tihanyban. Ezt követően senkitől nem veszélyeztetve tét nélkül futottunk le a Hajógyári öbölbe, majd a füredi befutóra.
Remek és tanulságos felkészülés volt a Kékszalag előtt. Délután baráti hangulatban zajlott az új BYC telepen a díjkiosztó.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Zsolnai Timi
