Friss szélben mérkőztünk meg a Kékszalag előversenyének tartott regattán a katamarán tesókkal. Az összetett negyedik helyért keményen megdolgoztunk a remek hangulatban zajló versenyen. Az időjósok a Black Jack széltartományának felső határára pozícionált szelet jósoltak, ennek megfelelően az egyetlen reff lehetőség kihasználásával álltunk oda a rajtvonalra. A Kékszalag ellenfelek közül szinte minden többtestű riválisunk is tiszteletét tette. A rajtnál 12-15 csomós északi szél fújt, amely később frissült, Tihany magasságában nekünk 20 csomó felett is mutatott a műszer.
A rajt nem sikerült rosszul, de amint az várható volt, az erős szeles hajók hamar az élre által. A GC 32 több-kevesebb sikerrel próbált meg repcsizni, míg az Exteme 40 duó és a Decision 35 teljes taklival vágatott Balatonkenese irányába. Mi a gyenge szeles katamarán falka élén követtük őket, és az első jelig egy lefúrással meg is úsztuk a dolgot. Siófok felé bőszeles lett az irány, ami a hangulatnak éppen olyan jót tett, mint a sebességünknek, időnként a 20-22 csomót is elértük, ami nagy vigyorgást okozott körünkben. A déli parti hullámok azonban kemény próba elé állítottak minket, így Tihanyig kissé nőt a lemaradásunk a reffmentes banda mögött.
Gyors kör volt, nincs mit tagadni, hiszen elsőként 10 óra 54 perckor már be is futott az első – ő az Extreme 40 katamarán az Extreme Sailing Team volt. Nagyjából két és fél perccel előzték meg Litkey Farkasékat a Decision 35-össel. Harmadikként Vándor Robiék futottak be az RSM nevű foiler katamaránnal, akiket a Black Jack követett, naná, hogy velünk. A rendezőség is felébredt téli álmából, és feladatának eleget téve ellenőrizte a benevezett egységeket. Ennek köszönhetően több szabálytalan egység került kizárásra, hiszen megesett, hogy kevesebb legényt neveztek be, mint amennyi a fedélzeten volt. Ez ugye nem csak szabálytalan, mellesleg bevétel kiesést is jelent, de erős szélben komoly előny is a simliseknek. Csak így tovább, következetesen, tisztelt rendezőség.
A végére hagytam néhány személyes gondolatot. Eddig sem lehetett okom a legénységre, de ahogy most összeállt a csapatunk, az minden kormányos álma lehetne. Motivált, tehetséges és elkötelezett srácok, vidáman, semmitől meg nem rettenve kergették az olykor túl friss szélben is gyenge szeles paripánkat. Öröm volt velük lenni. Korábban sokat hajóztam Apukával is, (Litkey Bence) akinek most a legkisebb fiával, Litkey Balmazzal katamaránozom együtt. Döbbenetes, mennyire nem csalnak a gének – Balu is átszellemülten kurjongatva hajtja a hajót és a legénységet, közben észre sem veszi és a siklások között a korábban már jól ismert kacaj hagyja el a torkát…
Bevallom, lúdbőrösen tekintek fel néha az égre – szeretem érzések. Ajándék nap volt ez a szombat nem csak nekünk, de minden vitorlázónak.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Szántó Áron
