Ezüst szalag 2022. június 11. Balatonföldvár

A bátorságpróbával kombinált győzelem

Ha a jelekben hinni lehet, ezen a versenyen nem lehettünk volna ott a rajtvonalon. Egész héten edzőtáborunk volt, és persze mikor, ha nem az indulás előtt felejtjük gyújtáson a motorost. Így a műszerek fél nap alatt leszívták az energiát, amit Rozsda roppant sebesen orvosolt.

Rendben, indulhatunk, ám mivel még mindig viharos a szél, jobb a békesség – vontával mentünk. Persze ez sem mehet csak úgy simán, Csopak magasságában elszakadt a teherelosztó Y kötél a motoroson. Semmi gond, van másik – gyors csere és haladtunk tovább. Ám azon már senki nem lepődött meg, hogy az egyetlen elvesztett bukósisak Májó nevéhez kötődik – naná, hogy vontán mentünk vissza érte. Ezek után kész csoda, hogy ott voltunk időben a rajtvonalon. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a katamarán játszótársak egy jelenős része gondolta úgy, hogy óvja az eszközt és a laza 20+ csomós erősségű szélben nem vág neki a távnak Pedig a szél még nem is volt extra, ellenben az egész napos északkeleti szélnek köszönhető hullámok – na, azok komolyak voltak Földvár előtt.

Az előzmények után talán érthető, ha a rendezőség tolt egy kicsit a rajton, hátha gyengül a szél és gyarapodik a mezőny. Nos, nem így lett, de mi ennek ellenére elkéstük közel két perccel a rajtot. Nem szépítem, sok kedvünk nem volt ilyen időben versenyezni, ám Lolo ott ült a motorosban és igéző tekintetével mutogatott az órájára. Nem volt mit tenni, nagyvitolra fel, reff maxon és nekivágtunk a távnak.

Ugye nem kell bemutatni, hogy két perc alatt egy 45 lábas katamarán mekkora előnyre tud szert tenni – bizony az RSM időben elrajtol és elfüstölt Badacsony felé. Miután alaposan eláztunk mit tehettünk – gázt adtunk és a nyomába eredtünk. A pöffös északi szél és a nagy hullámok elől a legjobb az északi part közelébe menekülni – gondoltuk mi, és így is cselekedtünk. Csodák csodájára elkezdtünk felzárkózni az élen haladó 45 lábas dinóhoz. A simább vízen kezelhetőbb lett a bárka és olykor még gyorsabb is.

A sokkoló meglepetés csak ezután érkezett – az RSM a takarásban kireffelt, és teljes vitorlázattal folytatta a versenyt. Hátulról látva a husángjuk oldal irányú kilengéseit, komoly téteket tettünk volna arra, hogy az árbocuk ezt az igénybevételt sokáig nem fogja bírni. Sajnos így is lett, a szemünk előtt roppant három részre a karbon rudazat. Szörnyű látvány volt, az eset minket is óvatosságra intett.

A tempónkra jellemző, hogy a 15-25 csomó közötti északi szélben a félszeles menet a györöki csücsökig. 1 óra 20 perc volt, ez talán elég sokat elmond a körülményekről. Világosban és napsütésben kerültük a jelet, és biztonságos üzemmódban hajóztunk vissza az északi part alá. Haza úton meggyőződtünk róla, hogy az RSM legények rendben vannak, így folytattuk a versenyt. Zánkáig a vissza út is haladós volt, ám onnan szélkeresősre váltott az időjárás, és ránk is esteledett.
Innen már minden ismerős és békés volt, sőt Nándi már „unatkozott és utazott” a verda végében, így belső felvételek is készülhettek. Biztos előny birtokában biztonsági hajózással nyertük meg ismét az egyszer már elhódított Ezüst szalagot.

Nagyon tanulságos verseny volt, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk. Például azt is, hogy ha lefelé egy óra húsz perc az út, akkor az visszafelé nem biztos, hogy ismét annyi. És azt is megtanultuk, hogy az éhes pasi az nyűgös pasi. De remek érzés volt, hogy megcsináltuk.