Ha most valaki azt gondolná, hogy ez a rövid szösszenet szélirányokról, genakkerekről, code0-król vagy manőverezésről fog szólni, az téved. Szüreti Regatta „turista” szemszögből, avagy egy kiduzzogott élményvitorlázás története.
A mese még augusztusban kezdődik a Hajógyár Boat Show-n, ugyanis a csapat által meghirdetett nyílt nap a rossz idő miatt számunkra sajnos nem valósult meg. De semmi vész, nagyon aranyosan felajánlották, hogy cserébe elvisznek minket magukkal egy általunk kiválasztott versenyre. Na, gondoltuk, majd megbánják, reklamációt meg ugye nem fogadunk el. 🙂
Mikor szombaton háromnegyed 6-kor felsírt az ébresztő, nem igazán értettem az okát, de viszonylag gyorsan tudatosult bennem, milyen nap is van, és azonnal kidobott az ágy. Ma rajtol a Szüreti Regatta és én is ott leszek, barátnőstül! Gyors öltözés, pakolás, majd fél hétkor megérkezett a menetrendszerinti járat és már robogtunk is Füred felé. Hétkor randi a csapattal a Hajógyári Kikötőben, ruha felvesz, felcsatol, felköt és felragaszt! majd azon kaptuk magunkat, hogy a Black Jack fedélzetén ülünk úton Alsóörs felé. Mivel már másodszor utaztam a hajón, az nem volt teljesen ismeretlen számomra, gondoltam, nem érhet nagy meglepetés, de tévedtem: magabiztos mosollyal az arcomon merültem alá a habokba – nesze neked vízkeresztség, ezennel hivatalosan is szentesítettük kapcsolatunkat a Fekete Veszedelemmel!
Alsóörstől inkább átadtuk helyünket a profiknak, mi pedig motorossal kísértük a csapatot egészen a befutóig. A köztes idő beszámolóját inkább Rozsdára hagynám, ide elég annyi, hogy természetesen elsőként értünk a badacsonyi kikötőbe! Hajó kiköt, némi napfürdő, gyönyörködés a tájban és ebéd, mialatt a mezőny nagy része is megérkezett. Késő délután jóllakottan, elégedetten és vidáman érkeztünk vissza Füredre.
Második nap: randi 6.30-kor, csak hogy jobban fájjon az előző esti szolid koccintás. Nem igazán volt őszinte a mosolyom reggel a motorosban, de a ködbe burkolózó Bakony, a balatoni napkelte, majd az érkező RSM DTM látványa jócskán dobott a közhangulaton. A kikötői nyüzsgés pedig egyszerűen lenyűgözött! Hajó – hajó hátán, ébredező, vidám legénység (az arcokból ítélve nem csak mi koccintottunk előző este :)), néhány ismerős arc, készülődés, kihajózás. Mint egy nagy család, amibe most kicsit mi is beletartoztunk! Imádtam!
Kilenckor elrajtolt a mezőny, mi pedig békés reggelink után, mint két jóllakott óvodás szenderedtünk el a napon. A befutó Földváron volt; cirka másfél órával később, nem éppen az izgalomtól égő arccal szálltunk át a Black Jackre. A java pedig még csak most következett, a hazaút: egyszerre félelmetes és lenyűgöző, amire ez a hajó képes! Az ereje, a hangja, ahogy a hajótest kiemelkedik a vízből… Mi pedig a kereten csücsülve fülig érő mosollyal szálltunk egészen a Hajógyárig. Már csak a daruzás, mosás és elpakolás volt hátra, majd Imádatunk Tárgya nyugovóra tért.
Köszönetnyilvánítás!
Szavakkal nehéz kifejezni, milyen hálásak vagyunk a Black Jack egész csapatának, hogy ezt a hétvégét Velük tölthettük: szuper emberekkel, szuper hajón, szuper helyen és időben! Kétség kívül egy életre szóló élmény volt, amiből szerintem még nagyon sokáig fogunk táplálkozni. Tessék hát vigyázni, hálánk üldözni fog Titeket! 🙂
Szöveg: Uzsák Kata
Fotó: Farkas Margit Kabala
