52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj – A hosszú, de soha fel nem adós tókerülés esete

Nem sokan gondoltuk volna a vírus helyzet kellős közepén, hogy az idén még lesz esélyünk versenyezni. Ám a körülmények szerencsés alakulása révén – és persze a Magyar Vitorlás Szövetség elszántságának köszönhetően – július végén mégis megkerülhettük a tavat. Trópusi meleg volt, ismét kevés szél, amihez a korábbi évhez hasonlóan több újraosztás is betársult. Unalmasnak tehát annak ellenére sem nevezhetjük az idei Kékszalagot, hogy amióta katamaránozunk, most töltöttük a legtöbb időt a vízen.

A felkészülést nem kapkodtuk el. Hogy is tettük volna, ha tavasszal csak az egy háztartásban élők hajózhattak együtt, külföldről pedig senki sem tehette be a lábát. Így nem volt mit tenni, tanultunk az élettől. Mi úgy láttuk, hogy a sokszoros Kékszalag győztes Litkey Farkas is csak akkor teszi vízre a hajóját, ha már meleg van – idén mi is így tettünk. Azt is kilestük a 2019-es győztestől, hogy a média mentes, de igazán vidám és jó hangulatú felkészülés is lehet roppant eredményes – így erre is fókuszáltunk. No és persze amíg „nincs itthon a kandúr, cincognak az egerek” mondást igazolva Roland távollétében Rozsda kormányzásával is hajóztunk egy keveset. Az élet azonban nem állt meg, és kiderült, ha későbbi időpontban is, de megrendezésre kerül az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj.

Legnagyobb meglepetésünkre nem csak Roland került elő a határon túli karantén fogságából, de megjelent mellette a MINI Wallis is, aki komoly terhet vett le a vállunkról és remek verdákkal segítették a felkészülésünket. A New Black Jack szép és remek katamarán, kiváló csapattal, sokat nem kellett változtatni az előző évi felálláson. Talán csak a hínár helyzetre való válasz reakció érdemel néhány gondolatot az „idei fejlesztés” címszó alatt. Ugyanis sikerült beszereznünk két komoly méretű grill vasat.  Kaptak a fém villa végződések műanyag borítást, majd elfoglalták harci helyzetüket a test jobb és bal oldalán, a keret hátsó harmadában. Amikor pedig a hínár gonosz módon a kormányba kapaszkodott, bevetésre kerülte a csápok.

Nos ilyen előzmények után lelkesen, vidáman, felkészülten álltunk oda a Kékszalag több kilométer hosszú rajtvonalára. Kivételesen az sem kapott extra figyelmet, hogy mindenképpen Roland vágtasson ki elsőnek a rajtvonalon – a hangsúly a jó pozíción és a kiegyensúlyozott helyezkedésen volt. Keneséig együtt vitorlázott a nagy katamarán élmezőny, és ahogy az várható volt a jelet a PreVital vette elsőnek, az RMS2 orra elött. Mi magunk néhány perc lemaradással, de még bőven „lőtávolon belül” érkeztünk ötödiknek a keleti fordítóhoz. Siófok felé nem volt túl bonyolult a közlekedés, minimális igazítással lehetett a kapura tartani. Az élen minimálisan változott a sorrend, az RSM2 átvette a vezetés, míg mi némi lemaradással, de már a negyedik helyen érkeztünk a déli partra. Tihany felé szelíd lengedező szélben haladt az üldözőktől egyre jobban ellépő négyes fogat, akik az alábbi sorrendben jutottak át a csövön: RSM2, PreVital, MKB-Prospex és továbbra is a negyedik helyen a Black Jack.

A nyugati medencébe átszökött négy katamaránt még kettő követte. Nevezetesen a Nanushka és a Racing Django, majd komoly filmszakadás következett. Az RSM2 időközben messze ellógott a 35 lábas verdáktól, az MKB-Prospex és a New Black Jack pedig sajnos vízközépen ragad. Naná, hogy a későn érkezők ebből tanultak, és ahogy érkeztek, úgy suhantak is tovább az északi part tövében. Idegölő órák következtek, ahol egyeseknek a déli part jutott, mások az északi oldalon próbálkoztak.

A természet nagy találkozó szervező hírében áll, és nem volt ez idén sem másként. Nem maradhatott el a „györöki összevárós” figura, amit érthető okokból az RSM2 élt meg a legrosszabbul, hiszen laza egy órás előnyét áldozta fel a személyes találkozóért. A lehetőséggel nem csak az első hat nagy katamarán élt, de a lemaradók is felzárkóztak a szélcsendes keszthelyi öbölben. Jöhetett az újabb rajtoltatás, mely ismét az RSM2 csapatának sikerült a legjobban. A Black Jack formáció némi technikai bakinak köszönhetően a zalai fordulónál visszaesett a nyolcadik helyre. Bár a pozíció lehetett volna elszomorító, azonban látva a hajók közötti távolságokat tudtuk, hogy semmi nincs veszve. Az igazi verseny a haza úton kezdődik! Az éjszakai megmérettetés pedig ugye egy külön műfaj…

A szigligeti öbölben komoly frissülés érkezett, mely elvitt Badacsonyig minket. Sikerült néhány helyet feljönnünk, minek sikerén felbuzdulva húztuk tovább az északit. Az éjszakai rohanás olyan jól sikerült, hogy a csőhöz dobogós pozícióban érkeztünk. Ám az igaz rémálom csak itt fogadott minket – a révnél a kompokkal együtt a szél is leállt, és amitől féltünk, az bekövetkezett. Újra összevárta egymást a rohanógép csapat és megint rajtoltunk egyet az apátság árnyékába.

Cseppet sem volt vicces! Több mint egy óra révben állás után megküzdeni a szúnyogokkal, az empátia mentes horgászokkal és persze a felzárkózott ellenfelekkel. Ám kivételesen most elő tudtunk venni a – mástól ellesett- helyzetmegoldó figurát. Ellentétben az ellenfelekkel, mi magasságot tartva, kisebb vitorlázattal, de jó sebességgel osontunk befutóra. A merész akciónak köszönhetően legalább két fordulót megspóroltunk, ami nagyon fizetett. Hosszú, fárasztó, de izgalmas és eseményekben gazdag vitorlázást követően a második helyen futottunk át célvonalon.

Köszönet jár mindazoknak, akik segítették a felkészülésünket és támogattak minket a kihívások közepette. Ez az eredménye sokkal nehezebben jöhetett volna létre, ha nincs a MINI Wallis és fantasztikus járgányai. Elismerés illeti a LakePro Rigging csapatát, hiszen a Black Jack probléma mentesen cipelte a hátán a csapatot, hosszú órákon keresztül. Nem maradhat ki a sorból az Airmoniq sem, műszerek és adataik nélkül ma már nem lehet sikert elérni, vagy csak nagyon nagy szerencsével. Végül, de nem utolsó sorban Professzor Kaáli Nagy Gézának jár a hála, amiért évek óta töretlen bizalommal áll a Black Jack formáció mögött.

Az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj második helyezett csapata: