Akadt vagy százötven hajó, fincsi pezsgő, nagyszínpad és dobogó, ráadásnak az MVSz is komolyan letett az asztalra. Nos, az idén a sportághoz méltó módon telt az Évadkezdés. De nézzük csak szépen sorban az eseményeket.
Pénteken már a vízen várt minket fekete Szerelmünk, hiszen a Hajógyári Kikötő megújul, így ott volt most a legnagyobb védettségben a Black Jack. Mindig megcsodálom ezt a fantasztikusan kecses fekete SL-33 katamaránt, hihetetlenül míves munka, igazi hajótervező és hajóépítő műremek. Biztos ami biztos, Luca azért megmosta alaposan a vízből, majd felszereltünk minden versenyzéshez szükséges portékát a fedélzetre. Ezt követőn jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk el Dani kifőzdéjében, azaz a Hajógyári Kikötő pazar konyhájában. Nem tudom mi érdemeltük-e ki, vagy Luca jelenléte volt-e az oka, de a nasi felemelő volt.
Míg a többiek pihenőre hajtották a fejüket, jó csapatvezetőhöz méltó módon tiszteletemet tettem a nevezés helyszínén. Nincs mese, leesett az állam. Idén az Évadnyitó versenyre a BYC régi klubházában, a mai Vitorlás Étterem tetőterében került sor. Na de milyen körülmények között – nem vagyok egy csendes típus, de belépve a helységbe elakadt a szavam. Kezdjük ott, hogy Holczi, az MVSz főtitkára, pezsgővel a kezében fogadott, és – nem csak engem – minden versenyzőt egy koccintással köszöntött az Évadnyitó alkalmával. Most is libabőrös a hátam, ha rá gondolok – olyan sportszerű és emberséges gesztus, ami nagyon hiányzott már nekünk. Ezt követően a Kékszalag teremben találtam magam, ahol alig hittem a szememnek. Fiatal mosolygós hölgyek várták számítógépeik előtt a nevezőket, akik – amíg az ügyintézésre vártak – régi vitorlás filmeket nézhettek a fali kivetítőn. Azt sem tudtam, hova pillantsak. Sok időm nem volt a mustrára, mert hiába neveztem egyszerre két versenyre is, akkor is percek alatt végeztünk. Kötekedhetnék, hogy nem maradt „XL” méretben nekem póló, de az „L” is komoly pocakkal bírt, nem nyaffizok.
Szombaton a kiírásnak megfelelően megjelentük a kikötőben, gyors reggeli, némi vonta, majd délben ünnepélyes keretek között rajt. Mivel a liberák még szépülnek a parton, a katamarán ellenfelek pedig meditálnak, így csak egy régi ismerőssel – a kedvenc mentorunkkal – az RSM DTM csapatával kerültünk egy szekcióba a rajtvonalon. Kényelmesen rajtoltunk egymás mellett, kezdeti zavart csak az okozott, ki mit tekint bőszeles vitorlának, és azt mikor is veszi elő – de ezen sem vesztünk össze. Füred – Alsóörs szakaszon a raumos menetben szereztünk egy szerény előnyt, és első helyen kerültük a jelet. Tihany felé széllel szemben kellett közlekednünk, melyben a GC 32 szépen ledolgozta a lemaradását, és igazi csata-csata hangulatban érkeztünk az Apátság takarásába. Ha kevesebb előnnyel is, de még mi vettük elsőnek a tihanyi jelet. A füredi befutóig újabb bőszeles szakasz következett, melyben kezdjük megérezni az SL-33 lehetőségeit. Így ha csak minimális előnnyel is, de 2014-után 2015-ben is a Team Black Jack haladt át elsőnek a célvonalon. Nagyon kiegyensúlyozott a két hajó, remek párharc volt. Lelkes csapatom nagyon igyekszik, így szépen zárkózunk fel a katamarán élmezőnyhöz. Fülég ért a szám a győzelemtől, bevallom roppant módon tetszett a regatta.
A meglepetések sorozata ezt követően sem ért véget. A díjkiosztó környékén komoly veterán autó felhozatal emelte a hangulatot, közte Professzor Dr. Kaáli Nagy Géza autója éppúgy megtalálható volt, mint az MVSz elnök Kollár Lajos fantasztikusan cuki portékái. A Vizimentők is tartogattak meglepetést az estére, hiszen a Vedd fel mentőmellény akcióhoz nem csak mi, de az indulók és a rendezők zöme is csatlakozott. A kiegészítő programokat követően Borbély Ferkó előadásában lezajlott a díjkiosztó, melyen szomorúan vettük tudomásul, hogy idén nem kapott az összetett első helyen befut hajó díjat. Talán ez az egyetlen változás, ami nem tett jót a lelkünknek a korábbi évekhez képest. A katamarán osztály díj viszont fantasztikus volt, az egyedi kézműves üveg trófea méltó helyre kelül a gyűjteményünkbe.
Mit is kívánhatnék még – mind az Mvsz mind a Team Black Jack tartsa meg Évadnyitós szokásait.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Rozsda, MVSz
