Bár a magunk részéről nem szerepeltünk túl fényesen, be kell vallani a látvány, a hangulat igazán ünnepélyes volt a hétvégén. Laser EC, ORC OB, X35 bajnokság résztvevő díszítették fel a keleti medencét, és még Dulin Jenő bácsi is dedikált nekünk egy könyvet.
Reggel még friss keleti szellő és közel kétszáz induló fogadott minket a füredi rajtvonalon, ami az előrejelzések szerint meg is maradt volna, esetleg délies lengéssel. Bár a katamarán tesók közül sokkal többen jelezték a előzetesen a részvételüket, mint ahányan végül elrajtoltak, ez nem akadályozott meg minket abban, hogy merészen vitorlázzunk. A változatosság kedvéért, a kellően hosszú rajtvonal déli végén vágtunk neki a távnak, annak reményében, hogy ripsz ropsz a déli parton vagyunk, és azzal párhuzamosan a csőbe surranhatunk. A terv „terv” maradt, mert bár ugyan mi leügettünk a kijelölt helyre, az ellenfelek viszont egy kiflit mentek előttünk a tihanyi kikötő előtt, így csak őket követve haladtunk át a csövön. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a takarásban szépen összevárta egymást a mezőny. Az élen a Ventilo 28 araszolt, mögötte a D35, akit a Principessa kergetett. Mi negyedik helyen osontunk utánuk, és a sajkodi öbölben egy kilométeren belülre került a csapat. A Ventilo és mi a tihanyi part felé vettük az irányt, míg a Litkey egység és a tükör vízen új életre kelt libera a déli part felé lépegetett. Mint utólag kiderült, a hosszabb út ellenére nekik volt igazuk, sőt, mi nem csak le, hanem ott is maradtunk. Annyira visszahúzódott előlünk a maradék szél is, hogy az egytestű üldözőket bevárva, laza fél órát töltöttünk a 00.00 műszerdigitek szuggerálásával.
Idén nincs szerencsénk ezekkel a leállásokkal, ez már a Fehér szalagon és a Tihany körön is beigazolódott, ahogy most is. Bánatra nem volt okunk, mind a félsziget, mind a mezőny látványa kárpótolt minket a helyezésért. Arról nem is beszélve, hogy pazar napsütéses idő lett. A gyenge, foltos szélben végül 140 hajónak sikerült este 6-ig célba érnie a Félsziget-kerülő Széchenyi István Emlékverseny – Genarali Nagydíjon, akik között mi is ott voltunka negyedik helyen. Az összetett győzelmet korábbi hajónk a Pirincipessa szerezte meg, aminek titokban nagyon, de nagyon örültünk, igazán megérdemelték már. Őket követte a D35, majd a Ventilo 28, és végül mi a Black Jack fedélzetén.
Este folytatódtak a meglepetések, hiszen az MVSZ gondozásában megjelent Dulin Jenő könyve, A magyar vitorlázás története, amit a mester dedikált is nekünk Vitorlázeumban tartott sajtóbeszélgetésen. Ezt követően a díjkiosztó is remek hangulatban zajlott, hála Borbély Ferenc ceremónia mesternek és Bakóczy Kálmán hazánkban méltán világhírű bárzongoristánknak.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Bogdán Hanna Csilla
További képek a galériában!
