Bár nem egy egység már korábban is vízre szállt, a vitorlázók jó részének ezen a hétvégén kezdődött el a szezon. A 2014-es és a 2015-ös összetett győzelem után mi sem természetesebb, mint címvédőként dobogóra éhesen érkeztünk a rajtvonalra. És bár a második helyen végeztünk, a történet messze nem volt ilyen egyszerű.
A Hajógyári Kikötő jó ideje otthona az úgynevezett rohanó gépeknek, hiszen az utóbbi években már nem csak a liberák, de a nagy katamaránok is itt találtak befogadásra. Reméljük, hogy ha szerény mértékben is, de ebben az általunk üzemeltetett Katamarán Sulinak és Black Jack csapatunknak is van némi szerepe. Ám a tény, hogy napjainkra az SL-33 mellet a két Extreme 40 és a GC-32 is a Hajógyári Kikötő szolgáltatásait élvezi, a Fogatlan néven itt lakó húsz lábas karbon katamarán társaságában. Ám a hagyományokról sem megfeledkezve, a klasszikus flotta is egyre nagyobb számban képviselteti magát, hiszen már a Lillafüred is a kikötő vendége éppen úgy, ahogy a Talizmán. Ennek fényében könnyű elképzelni, milyen mozgalmasan is teltek a kikötő napjai az Évadnyitó előtt.
Mi magunk előre gondolkodva – és persze kedvenc darus kollégánkat, Ákost megkímélendő – már pénteken vízre mentünk. Elképzeléseink szerint a többtestű kikötői társaink is a versenyre készülődtek, így komoly mérkőzés volt várható a dobogóért, már házon belül is. Sajnos az induló létszám végül csökkent egy kissé. A GC-32 csapata ismét a fúrás-faragás élvezeteit részesítette előnyben, és ez annyira úrrá lett rajtuk, hogy csak a díjkiosztó idejére került vízre csodás szárnyaló paripájuk. Ezzel párhuzamosan a piros Extreme 40 is visszalépett a versenyzéstől, mivel a szombati, várható szélre nem volt olyan vitorlázata, amivel fel tudta volna venni a versenyt az ellenfelekkel. Ugye a meteo pedig ennek illő körülményeket jósolt. Nos, a sors fintora, hogy szinte külön nekik szóló bajuszhúzogatás érkezett az időjósoktól, egy remek esőfelhő és szele formájában – de persze ki tudhatta ezt előre.
Az Évadnyitó mezőnye közel 150 hajó részvételével, a szokásos vitorlabontó ünnepség és a Balaton megkoszorúzása után délben, gyenge szélben rajtolt el. A kéttestűek és a több trapézosok a számukra elkülönített rajtvonalról. Az első félóra után aztán a szél frissült, és élvezetes versenyt láthatott a közönség a füredi mólóról és a DIGI Sport révén a televízióban. Mi magunk kissé beragadva rajtoltunk, nem elkövetve a Tolnay emlékversenyen bemutatott korai rajtot. Talán ennek is volt köszönhető, hogy sokáig a Kaiser Kristóf által kormányzott ezüst bárka mögött hajóztunk. Ám addig agyaltunk, míg kiszabadultunk a 40 lábas tesó fogságából és egy lábra helyezkedtünk. Már éppen nyiladozó lelkesedésünket egy újabb katamarán tesó tompította, nevezetesen Váradi Szabó János csapata a Balatonra optimalizált Ventilo 28 által. Ennek ellenére egészen sokáig fej-fej mellett haladtunk velük az alsóörsi jelig, az első két helyen. Mögöttünk a két fantasztikus libera, a Raffica és a Principessa vívta igen látványos csatáját.
A kenesei partok felől közeledő esőfelhő azonban átrendezte kissé a mezőny elejét. Míg a két libera és az Extreme 40 már bőszélben vágtatott vissza a jelhez, addig mi cirkálva közelítettük és irigykedve vártuk a náluk már fújó szelet. Váradi Szabó Jani húzott egy biztonságit és ráigazított a trapézos ellenfelekre, neki lett igaza. Nem volt mit tenni, a tanulságokat levonva az ötödik helyen vettük az alsóörsi jelet majd az ellenfelek nyomába eredtünk.
A bőszeles közlekedés sosem volt ellenünkre, főleg frissülő szélben. Most sem volt ez másként, rettenetes sebességgel iramodtunk az ellenfelek nyomába. Csopakig sikerült a liberákat megcsípni és már az ezüst veszedelem magasságába közeledtünk, amikor újabb hiba sorozatot követtünk el. Egyrészt ugye elkapta az agyunkat a sebességi láz, így elfelejtettük a leejtés előtt az uszonyokat felemelni. Ennek a következménye, hogy amint átléptük a tizenöt csomós sebességet, ők kiemeltek minket a víz fölé. Na jó, eddig szép a mutatvány, ám mivel a kormányon mi nem hordunk stabilizáló elemet, látványra inkább ágaskodásnak tűnhetett a külső szemlélő számára. Upsz, egy kicsit visszább vettünk a sebességből. Annyi eszünk azért lehetett volna, hogy a vitorla felületet is csökkentjük, mert akkor nem vágtatunk túl a tihanyi jelen. De ezt a betlit is megléptük – fogjuk rá a sebesség mámorára, vagy a szezonkezdésre. A lényeg, hogy mire visszatornáztuk magunkat a tihanyi kapuhoz, a Ventilo 28 is vette, és Kristóf csapata is már szembe jött velünk. Mit tudtuk mi még azt akkor, hogy mit kerültek meg ők és honnan! Csak halkan jegyzem meg – nem olyan egyértelmű a kapu kihelyezése, és idén még pályarajz sem szerepelt a kiírásban, ami nehezítő körülményként volt felfogható. Nem tetézem, harmadik helyen fordultunk, és kissé csapzott fock vitorlával így is futottunk be.
Az abszolút győztes a Rapidophen Ventilo 28-as lett Váradi Szabó János kormányzásával. Második helyen ért a célvonalra a Kaiser Kristóf kormányozta Extreme 40-es, ám ők visszaléptek, mert hibáztak a tihanyi pályajelnél. Így a második helyen érvényesen célba futó csapat mi lettünk, míg utánunk pedig a legkisebb katamarán érkezett, a Szárnyas Kenguru Nacra 20-as foiler Diószegi Zoltánnal és Székely Andrással a fedélzetén.
Némi uzsonna szünet után edzés jelleggel újra levitorláztuk a távot, biztos ami biztos – jól esett.
A leggyorsabb egytestű a Raffica Libera lett Király Zsolt csapata révén, míg a klasszikus hajók közül elsőként a Lillafüred 75-ös Cirkáló érkezett a füredi célba, amelyet Detre Szabolcs irányított.
Gratulálunk a résztvevőknek és köszönjük a rendezést.
További képek a galériában!
Szöveg: Rozsda
Foto: Szabó Leonárd
