50. Kékszalag Erste Nagydíj 2018. július 26-27.

A Team Black Jack felkészülése remekül sikerült. Roland időben megérkezett, a rávezető versenyeket behúztuk, és a csapat is beérett. Ám a pontot az i-re annak ellenére nem sikerült feltenni, hogy az időjárás igazán nekünk kedvezett. Elhalasztottunk egy nagy lehetőséget…

Amikor megjelent a versenynaptár egyből kiderült, hogy az idei Kékszalag július végére tolódott. Gyenge szeles egységként mi ennek igazán örültünk, hiszen minél közelebb esik a tomboló nyárhoz a tókerülő, annál nagyobb esély van a gyenge szeles versenyre. Erre építettük fel a felkészülésünket, ami az eredményeket tekintve nem sikerült rosszul. Az Évadnyitó versenyt megnyertük, ahogy a Volvo High Techt Regattát is. A sajátosan értékelt Fehér szalagon a negyedik helyen futottunk be, ám mire a díjkiosztóra értünk már másodiknak léphettünk a dobogóra. A Kékszalagot megelőző utolsó felkészülési versenyt szintén nyertük, ami azért volt kedves nekünk, mert a Horváth Boldizsár emlékverseny a Balatonfüredi Yacht Club rendezésében került lebonyolításra.

Idén nem terveztünk hajócserét, egyszerűen a Roland által megfogalmazott apró, ám de igen sok elemű Black Jack gyorsítási teendő listát valósítottuk meg. Meglehet, hogy ez nem volt olyan látványos a média számára, ám ár/érték/helyezés arányban igen jól fizetett. Nos, még az időjárás szellemének adakoztunk, ami be is jött. A Kékszalag napján gyenge szelet kaptunk.

A rajt az igen gyenge délnyugati szélben remekül sikerült. Roland valahogy genetikailag kódolva van a penge rajtra, nem nagyon tud hibázni. Fokozatosan csúsztunk ki a mezőny elé, ami önbizalmat és motivációt adott az Y generációs csapatnak. Alsóörs magasságában már stabilan vezettünk, ami a Black Jack körüli média jelenlétből egyértelműen leszűrhető volt. A part alatt osonó Prevital azonban jelezte, hogy még Balatonkenese előtt akció van készülőben. Így is lett elhagyva az alsóörsi csücsköt, egy helyi, közel északi szellő érkezett meg, aminek köszönhetően a szélfordulót remekül kihasználó Prevital épp le tudott keresztezni minket. Az első, ám legnagyobb, és a későbbi eredményeket alapjaiban meghatározó hibát itt követtük el – nem fordultunk rá a kenesei jelre, hanem még nyitottunk egyet Almádi irányába. Nagyon büntetett, leálltunk, leszakadtunk az élmezőnytől, akiket egy újabb szélforduló is segített. Visszatért a déli délnyugati frissülés és a déli parthoz közelebb vitorlázókat is mind befújta a Black Jack orra elé. Ennek köszönhetően sikerült a hetedik helyen venni a jelet Balatonkenesén.

Siófok felé nem volt nagy szellemi erőfeszítésre szükség, hiszen a széliránynak köszönhetően szinte egy takkon lehetett hozni a szakaszt. Amikor a legnagyobb vitorlával tudunk közlekedni, akkor olyan nagy sebességi gondjaink nincsenek. Ezt sikerült be is bizonyítanunk. A Balatonkenese – Siófok szakaszon ledolgoztuk a Red Bull Extreme 40 katamaránt, a The Red piros Extreme 40 katamaránt és az utolsó pillanatban a Pauger 50 kétárbocost is. A felzárkózásnak köszönhetően a Safram, Prevital és az RSM2 után a negyedik helyen haladtunk át a siófoki kapunál.

A cső felé érdekes taktikai játék bontakozott ki. Az élen a Safram fogta a Prevital csapatát, miközben őket az RSM2 kerülte meg alulról. Igen ám, de az utóbbi csapat túl közel ment az Apátsághoz és a takarásban megálltak pár értékes percre. Ez épp elég volt arra, hogy az élen haladók megszökjenek, illetve a Black Jack legényégének arra, hogy átvegye a harmadik helyet, és közvetlenül a Pauger 50 előtt haladjon át a csőben.

Átérve a nyugati medencébe frissülő szél fogadta az elől haladókat, mely mindig újra és újra nekik kedvezett. A Safram és a Prevital kettőst annyira elfújta a még friss délnyugati, hogy csatájukat szabad szemmel már nem is lehetett követni. Sajnos vagy szerencsére, az idei televíziós közvetítés szinte csak róluk szólt, így onnan vastagon értesülhettünk az eseményekről. Közben erőből lelépett minket a Pauger 50 is, a két árboc és az 50 láb cirkálásban nagyon büntet. Balatonföldvár után sikerült a Code 0 vitorlából kihasítani egy komolyabb darabot, leszedtük. Ennek köszönhetően tovább lassult a cirkáló sebességünk. Nem mellesleg itt követtük el a második taktikai hibát is. Mind az RSM2, mind a Red Bull élt a lehetőséggel és megkerültek minket. Balatonöszöd térségében azonban újabb leállás, majd frissülés következett, persze újfent más irányból. Most a nyugati szél északi lengéssel tért vissza. Az élen haladóknak persze frissen, az üldöző falkának már csak lehelet formájában. Ebben mi nyitottunk először az északi oldal felé, mely a gyenge de bőszeles szakaszban jól fizetett. Ismét a negyedik helyen hajóztunk egészen a Keszthelyi öböl bejáratáig. Az élen haladók előnyére jellemző, hogy mi már a velünk szembe vitorlázó Safram legénységével a szigligeti öbölben találkoztunk, ahogy a Prevital és az Opel Fifty-fifty csapatával is. Több órás különbségek alakultak már ki köszönhetően annak, hogy ők friss szélben tudtak be és ki hajózni az öbölből.

Ahogy az már lenni szokott a keszthelyi öböl nem adta könnyen magát. A györöki csücsökben – a Red Bull társaságában – gyönyörködtünk egy keveset a Szent Mihály kápolna varázslatos környezetében, majd az utolsó fuvallatok egyikével elcsorogtunk Keszthelyre. Majd itt le is álltunk. Szavakkal nagyon nehéz leírni azt az érzést, ami ott közel két órán keresztül zajlott.

A Black Jack nem egy nehéz bárka, egy minimális fuvallat is elég hogy elinduljon.

De állt.

Sokat.

Ami nagyon fárasztó és idegőrlő érzés legénységnek, kormányosnak, kísérő motorosnak egyaránt. Hát még ha mellé tesszük, hogy a környék kíváncsi rajongói mellénk pumpáltak, megtekintettek, majd tova eveztek. És a Black Jack még mindig állt. Közben az élmezőny friss szélben vitorlázott a cél felé, az üldözők pedig megérkeztek a látóhatárra. Miután a naplementét is Keszthelyen töltöttük, minimális északi, északnyugati irányú egyre frissülő széllel sikerült kihajózni az öbölből.

A sötétedés bekövetkeztével megérkezett a jelzet friss északnyugati szél is, melynek köszönhetően vad éjszakai rohanás következett. A harmadik helyezett tőlünk több órára elől, az ötödik helyezett mögöttünk szintén jócskán lemaradva, így negyedik helyen haladtunk 15-18 csomó körül az éjszakában. Felzárkózni már nem volt esélyünk, vesztenivalónk azonban még volt.

Az egész napos koncentráció, a nagy meleg és a folyamatos szélváltó rendesen kivett a csapatból. Az éjszakai friss szél csak nehezítette a helyzetet. Egyrészt a Black Jack gyenge szeles verda, másrészt közel hatszáz hajó jött szemből útjogosan. Be is következett az első éjszakai galiba, az egyik bőszeles vitorla megadta magát. Mivel egy évvel ezelőtt a Safram hasonló helyzetben nem rendelkezett tartalék megoldással és nagy árat fizetett, így mi már a rajt előtt eldöntöttük, hogy két bőszeles vitorlát viszünk. Nos, ez bejött, kellett is. Ám az a tény, hogy mindezt közel húsz csomós sebességnél kell kicserélni néhány fejlámpa fénye mellett, az több mint kihívás. Minden elismerés Munka Marcinak, Balunak és Tisónak, akik a feladatot fegyelmezetten megoldották és folytatódhatott az éjszakai veretés. Azonban a csere és a fáradság közben becsúszott a harmadik taktikai hiba, vízközépről lecsúsztunk a déli harmadba és kifutottunk a szélből.

Újabb agyzsugorító időszak következett az igen elcsigázott Black Jack fedélzetén. Lelle magasságában realizálódott a tragikus helyzet. Nem ért le hozzánk az északnyugati szél, csak álltunk, miközben ellenfeleink vágtattak az északi part közelében. Ráadásul, ők mind friss szélben érzik magukat elemükben. A nyomkövető GPS jelei szerint a The Red (Extreme 40), a Red Bull (Extreme 40) és az MKB (AC 45 wing) katamaránja mind elsuhant felettünk az éjszakában. Nem kell nagy képzelő erő ahhoz, hogy kitaláljuk, mit is érzett a Black Jack legénysége ezekben a pillanatokban.

A csőbe érve a hetedik helyig csúsztunk vissza, de a viszontagságok sora itt még nem ért véget. A komp útvonalán beesett mellénk – persze északról – a Ventilo 28, és úgy tűnt megy is tova. Ám a lelkesedése a THE előtt véget ért, és mi csúsztunk el a külső íven a befutó felé. Az öröm nem tartott sokáig. Se irányt nem kellett váltani, se nagyon agyalni, mégis egy óvatlan pillanatban öreg Tihany felől lerohant minket a korábban már a sötétbe veszett 28 lábas füredi egység. Cumi, a befutó előtt 500 méterrel esni vissza a nyolcadik helyre, több mint lehangoló. Se boldogak, se elégedettek nem voltunk.

Éjfél után érkeztünk Alsóörsre az anyakikötőnkbe, ahol még annyi energiánk volt, hogy eltettük estére a Fekete szépséget. Az értékelést a díjkiosztó napjára tettük, ahol sikerült nyíltan és korrekt módon átbeszélni az eseményeket, levonni a tanulságokat.

Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj Black Jack csapata: