Szeptember 20-21. között került megrendezésre a Hegyi Dénes emlékverseny, azaz a Szüreti Regatta. Igali Csilla főrendező bizonyára nagy becsben van az égieknél, hiszen csodás körülményeket varázsolt erre az őszi hétvégére a hajós népeknek. Talán ennek is köszönhető, hogy a D-vitaminra is éhes vitorlázók rekord indulószámú mezőnnyel kedveskedtek a szervezőknek.
Az első napon 5-8 csomós nyugati szél fújt, hol déli, hol északi lengésekkel. Mi is korán keltünk, hétkor volt a randi a kikötőben, majd 7.30-kor kihajózás következett, hiszen a rajt kilenckor várt minket Alsóörsön. Az eredeti elképzelések szerint a teljes többtestű hazai arzenál megjelent volna a megmérettetésen. Sajnos a Gemini és a Fogatlan betegség miatt volt távol, a P50 legényei pedig a Wild Joe fedélzetén versenyeztek. Ennek megfelelően a GC32 (Vándor Robi), Ventilo 27 (Király Zsolt) és a Katamadár (Litkey Farkas) lett az igazi ellenfelünk.
A rajt magunkhoz képest jól sikerült, egy külmotor sem akadt a Black Jack orrára. Az északi parthoz közelebbi felső harmadban vágtunk neki a tihanyi csőnek, a kéttestűek között is már elsőnek. A közel 7 csomós nyugati szélben Code0 volt fent, amivel ugyan élesebbek voltunk Farkasnál, de gyorsabbak nem. Ő a déli part felé futtatott nagyobb sebességgel mint mi, gondolom bízva abban, hogy a parti széllel majd lekeresztezhet minket. Persze – ez be is jött neki, amikor code0 – fock csere közben bénáztunk is egy kicsit. Mögöttünk Kircsi és Rubik csatázott, de nem veszélyeztette a privát meccsünket a 11x Kékszalag győztessel. A THE előtt aztán újra felzárkóztunk Farkasra és 50 méteren belül együtt takkolgatva haladtunk át a csövön.
A nyugati medencében kevesebb szél várt ránk, így amint lehetett vissza is húztuk a code0-t a Black Jack orrára. Farkas eközben a korábbi taktikát vitte, tompábban, de brutális sebességgel közelített Földvár felé. A déli part most azonban nem kedvezett neki. Egyrészt ha jól sejtem technikai gondjai voltak a fock környékén, illetve fel is ült – így nagyobb előnyre tettünk szert, mint reméltük. Ez igazán akkor lett erős tényező, amikor a délies lengésben az erősödést mi kaptuk meg előbb, így több kilométer előny birtokában már a magunk taktikáját hajózhattuk.
Révfülöp magasságában visszagyengült a szél, és a kaput követően komoly előnnyel 12.35-kor futottunk be a badacsonyi célba. Minket az RSM DTM követett 13.14-kor, több mint fél órás késéssel, nyakán a komoly technikai gondokkal küzdő Farkassal. Király Zsolt a Ventilo 27 fedélzetén jött be 4. helyen, ami gondolom lehetett volna jobb is, ha alaposabban átnézi előre a pályarajzot.
A kemény munka után a pihenés jöhetett volna, de helyette egy konok és mord kikötővezetővel kellett megtalálnunk a hangnemet és a Black Jack éjszakai helyét. Ha nem élem át nem is hiszem el, hogy napjainkban még akad ilyen hozzáállás – a lényeg, a harmadik parkoló helyen végre maradhattunk estére.
Vasárnap reggel nagyon korainak tűnt az indulás. Bizony 6.30-kor már a kikötőben öltöztünk és hétkor a motorossal száguldottunk Badacsony felé. A reggeli oszló ködben a Nap csodás jelenségeket produkált, melyet fényképekkel dokumentáltunk nagy lelkesen.
Időben megérkeztünk Badacsonyba és szerencsére senkitől nem akadályozva kihajóztunk a rajtvonalra. Farkas gondjai sajnos nem oldódtak meg, így ezen a napon nélkülöztük társaságát. A rajtot ügyesen megoldottuk, és biztonságosan, de időben és a versenytársaink előtt vágtunk neki a Badacsony – Balatonföldvár távnak.
A rajtot követően kis déli tisztázás után meghúztuk az északi partot, ott frissebb és más irányú szelet láttunk. Ellenfeleink nem követtek minket, és a későbbi leálló szélben ez végzetes hibának bizonyult. Öszöd magasságában már a déli partra lopakodtunk vissza és itt ért minket a szélválasztó. Sajnos a szél erőssége is tovább csökkent, így már igazán sokat kényszerültünk két lábra, úszó üzemmódban is. Nagyon eljöttünk, amire csak az időtényezővel tudok utalni. Befutási időnk 10.40, azaz egy és háromnegyed óra alatt értünk be. A második hajó a Ventilo 27 Király Zsolt kormányzásával 11.56-kor futott be, azaz majd három óra alatt teljesítette a távot.
Igazán fantasztikus hétvége volt. A szervezők épp úgy kitettek magukért, mint a kis csapatom, kinek komoly hálával tartozom. Elviseltek, és lényegi hiba nélkül hozták a gyakorlatokat, legyen az manőver vagy vitorla csere. Ennek is köszönhetően, – no meg persze, hogy nekünk ideális idő volt, – a magunk ritmusát vitorlázhattuk, ami jelen esetben összetett győzelmet ért. A hétvége minden pillanatát élveztem, naná, hogy jövőre is „szüretelünk”
Szöveg: Rozsda
Fotó: Farkas Margit Kabala
Galéria itt található
