Mi szeretjük ezt a verseny, csodás a környezet, remek a táv. Korábban liberával többször teljesítettük, ám most katamaránnal nem mehettünk versenyben, – de azon kívül ott suhantunk.
Szombat hajnalban szakadó eső és erős szél fogadott minket, ami fokozatosan csillapodott. Mire kilenckor kivontáztunk a rajtvonalra, alig volt valami a keletiből, és az eső is elállt. Ellenben gyenge nyugati szél lett belőle, ami kis megszakításokkal kitartott a rajtig. Mivel Tomi lemondta a részvételt, így két csemetét vittünk magunkkal. Ők a BYC remek utánpótlás versenyzői, egy Zsombi fiú és egy Berta leány, akik még anno a nyílt napra is jelentkeztek, csak az erős szél miatt parton ragadtak. Most az edzőjük a rajtig kihozta őket motorossal, és fel is tette a fedélzetre. Eredetileg három katamarán jött volna a megmérettetésre, de sajnos Litkey Farkas megint visszalépett, így GC32-es maradt nekünk játszótársnak.
A rajtot a rajtvonalon kívül kezdtük meg, a déli oldalon. Komoly előnyt adtunk ezzel a mezőnynek, a fokozatosan frissülő nyugati szélben, de zavarni senkit sem szerettünk volna, így ezt választottuk. Egy remek lélektani pillanatban igazítottunk be középre, hogy a fokozatosan erősödő nyugatiból nekünk is jusson. Egészen a csőig code0 volt a fegyver és remekül dolgozott is. A THE magasságában értük be a rajtvonal északi végén rajtoló Siroccót, aki a nyugatiban ügyesen lopakodott. A GC és a Principessa sajnos kihagyta a feligazítási lehetőséget, így kissé lemaradva közelítettek a révhez.
A kompok között igazi élmény az átkelés, főleg, hogy cirkálni kellett. Itt lehet igazán jól begyakorolni a manővereket, hiszen ha a verseny láza nem lenne elég, a kompok közelsége valós gyorsító hatással bír a legénységre. Szépen át is mentünk és Zsombi, az OP-s csemete remekül illeszkedett be a Luca korábbi szerepébe. A csövön áthaladást követően már sima út vezetett Aszófő elé, ahol a következő jel vár ránk. Itt rapid code0 csere genakkerre, és vágtatás vissza a csőbe. Ez azért eszement jó dolog, élvezem nagyon. Kicsit lavíroztunk a szembe jövő mezőny között, barátilag integettünk a kissé lemaradó társaknak, majd perdülésekkel tarkítva vissza a keleti medencébe. Nos, itt nem sok szél maradt nekünk, ahogy másnak sem. Eléggé szenvedősen sikerült bevenni a hajógyári jelet, majd genakkerrel lelopakodtunk a befutó mellé.
Kis pihi és uzsi következett a BYC előtt, miközben ideiglenes junior csapattársainkat visszajuttattuk a kikötőjükbe. Igazán jól viselkedtek, remek tréning nap volt.
Szöveg: Rozsda
Fotó: György András
