Laurane Mettraux – Egy svájci hölgy a száguldó cirkusz világából

A versenyvitorlázás iránt érdeklődőknek bizonyára ismerősen csengenek a D35 és az F50 katamarán típusok. Na de hogy is kerülhet ilyen közel egy mondatban, napjaink vízen zajló Forma 1 vitorlás versenyének, a SailGP repülő technikai csodája és a svájci siker tókerülő katamarán? A kulcs a Team Kaáli felkérésére hazánkba látogató Laurane Mettraux jelenti, aki otthonosan mozog mindkét típus fedélzetén.

Rozsda: Amióta a D35 katamarán osztály néhány tagja a Balatonra került, egyre több svájci vitorlázó nevével ismerkedhetünk meg. Ám közülük te vagy az első, aki a SailGP sorozatban is részt vesz. Kérlek, mondj pár szót magadról.

Laurane Mettraux: Édesapámnak volt egy vitorlás hajója, így természetes volt számunkra, hogy testvéreimmel együtt a Genfi-tavon vitorlázva nőttünk fel. Más gyerekekhez hasonlóan egyéb sportágak is érdekeltek, beleértve a gimnasztikát, a jégkorong szárazföldi változatát és a focit.

A versenyvitorlázás 14 éves koromban ért utol, a Balatonon is ismert 420-as hajóosztályban. Rá két évre csatlakoztam a CER-hez ( ez a Genfi Regatta Training Centre) azzal a céllal, hogy felkészítsen a Tour de France à la Voile regattára. Ez egy éves vitorlás versenysorozat Franciaország partjai körül. Az olimpiai osztály felénk is igen drága játék, és csak a kiváltságosok vehetnek részt benne.

Mivel mi nem voltunk egy gazdag család – de persze olyan szegény sem – így az olimpiai felkészülési programot el is vetettük a lehetőségek közül. Majd 15 évig hajóztam a CER színeiben, versenyeztem Surprise, J70, M34, Diam24 osztályokban.

Rozsda: Hogy látod, milyen a svájci női vitorlázók helyzete?

Laurane Mettraux: A svájci vitorlázásban nem sok nő kap szerepet – profi szinten még kevesebb – de szerintem befogadják őket. A legtöbb projektben vegyes csapattal dolgoztam én is. Az biztos, hogy mi nők kevésbé vagyunk erősek, mint a férfiak. Ezért sokat kell agyalnunk azon, hogy is valósítsuk meg a feladatokat úgy, hogy hasonlóan hatékonyak legyünk, mint ők.

Szóval szerintem jobban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy minden helyzethez alkalmazkodjunk. Ez a női vitorlázók egyik legnagyobb erőssége.

Rozsda: Miként kerültél kapcsolatba a nagy katamaránozással és a profi vitorlázó világgal? Milyen tapasztalatokat szereztél?

Laurane Mettraux: Első professzionális versenyélményemet egy D35-ös katamarán fedélzetén éltem meg. Ez az a típus, mely a svájci tókerülő versenyek koronázatlan királya, és már a Balatonon is sikert sikerre halmoz. Majd átültem egy időre a GC32 szárnyas katamaránra a Swiss Foiling Academy színeiben. Ezzel zömében one-desing pályaversenyeket rendeznek különböző egzotikus helyszíneken. Sok hasonló eleme van, mint a SailGP sorozatnak.

Az elmúlt néhány évben a katamaránok leggyorsabb típusaihoz is sikerült testközelbe kerülnöm. Egyrészt tagja vagyok a svájci SailGP csapatnak, másrészt vitorlázom a D35 utód hajójával is, egy TF35-ös szárnyas katamaránnal.

A TF35 minden idők egyik legdrágább előállítású és üzemeltetésű katamaránja. Tulajdonos verziónak készült, mint az előd D35. Ez annyit jelent, hogy a kormányos/tulajdonos szakértő csapat mellett könnyen el tudja vinni. Ezért cserébe viszont tele van a kor legmagasabb szintű technikai eszközeivel, aminek beállításához is külön személyzet tartozik. A cél az volt, hogy minimális szélerőnél is kiemelkedjen és képes legyen szárnyaló üzemmódban közlekedni szinte minden szögben. Ennek a képességnek viszont ára van, ha teljesen leáll a szél, akkor a nosztalgia előd D35 elmegy neki. Ez történt idén is a svájci tókerülőn, ahol az én D35 katamarán csapatom nyert, a testvéremmel a fedélzetén.

A SailGP viszont tényleg egy utazó cirkusz, teljesen jó a média által ráragasztott elnevezés. Időről időre felkerekedünk és egyik csodálatosabb helyről a másikra költözünk. A résztvevő csapatok a vitorlázás elitjét képviselik, de sokan közülük más hajóosztályokban, más helyszíneken is versenyeznek.

Az árnyoldalát azonban sokan nem látják. Legalább öt nap az összeszerelése, és szintén ennyi a szétszedés is. Hiszen ne feledjük, konténerekben élünk, ezekben vándorlunk a versenyek között.

A helyszínek megismerésére alig néhány napunk marad, ami a hajó beállítására, a helyi viszonyok megismerésére – lássuk be – igen kevés. Ráadásul zömében olyan vizeken vitorlázunk, ahol a fő szempont a közönség közelsége, a nézők szórakoztatása, a média kiszolgálása. A klasszikus vitorlázó szempontok és az ideális helyszín biztosítása háttérbe szorul. Mindezt tesszük egy olyan szörnyeteg fedélzetén, mely közel 100km/h sebességgel száguld a víz felszínén. Ilyen sebességnél bármilyen technikai, emberi hiba extra kockázatot jelent. Ám így is megéri – fantasztikus élmény!

Számomra nagy örömet és lehetőséget jelentett, hogy a sorozatba női versenyzőket is szerepeltetnek a szervezők. Szuper boldog voltam, amikor kiderült, hogy ott vagyok a svájci csapatban. A karrierem szempontjából is egy hatalmas előrelépés, arról nem is szólva, mennyit lehet tanulni egy ilyen közegben.

Az tudni kell, hogy az idén harmadik éves sorozatban a SWITZERLAND SAILGP TEAM egy új formáció. Kívülről néha úgy tűnhet, hogy el vagyunk maradva. .Ám már nem is vagyunk olyan messze az élmezőnytől, és persze minden pillanat öröm számunkra, amikor a legnagyobbakkal küzdhetünk együtt egy pályán. Mindannyian boldogok vagyunk, együtt dolgozunk, egy csapatként fejlődünk.

Rozsda: Vitorlázó család vagytok, szinte minden testvéred a vitorlázás körül dolgozik. Hogyan viszonyultok egymás sikereihez?

Laurane Mettraux: Mindannyian egy alomból származunk, a CER (ez a Genfi Regatta Training Centre) adta meg számunkra a közös vitorlázó alapokat. Napjainkra minden tesóm már a saját karrierjét futja, külön-külön életet élünk. Ám elkerülhetetlen, hogy a rangosabb rendezvényeken találkozzunk és élménybeszámolót tartsunk egymásnak. Sőt, megesik, hogy egyes projektekhez, egymást ajánljuk, mint ahogy a Leyton-i Ocean fifty projekt esetében történt. Itt Sam Goodchild leány legénységet keresett, és ide Juju nővérem ajánlott be.

Nagy büszkeség számomra, hogy Bryan bátyám a Swiss America’s Cup Team (Alinghi Red Bull Racing) tagja lehet. Bryan eredeti végzettsége hajóépítő, kezdetekben csak a motorosban vigyázott rájuk. Majd jött a D35, az Extreme40, a GC32 katamarán, ahol már aktív szerepet kapott a fedélzeti munkákban. Mire a TF35 katamaránra átnyergeltek, már nem is volt kérdés, hogy Bryan is oszlopos tagja a formációnak.

Rozsda: Milyen érzés volt látni, hogy másik bátyád Nelson, egy D35 fedélzetén nyeri meg az ide svájci tókerülőt, miközben a balatoni tanítványod Virág Flóra és a Team Kaáli az Ezüst szalagot nyeri meg, szintén D35 fedélzetén.

Laurane Mettraux: Nagyon örültem Nelson és csapata, a Double YOU D35 sikerének. Nelson egy igazi harcos és éppen ideje volt a győzelmüknek – nagyon megérdemelték. Más szélben vitorláztak az elején és más szélviszonyok voltak a végén, de ezt remekül kezelték le. Szuper éjszaka volt! Az Ezüst szalagon Rozsdával együtt drukkoltunk a Team Kaáli és a Double YOU D35 katamaránoknak. Mivel mindkettő nyert, bátran mondhatom, hogy sikeres éjszaka volt.

Rozsda: Mi szél hozott a Balatonra, hogy tetszett neked a tavunk?

Laurane Mettraux: Nathalie Brugger, a Team Kaáli hivatalos svájci edzője ajánlott be Rozsdánál, maga helyett. A júniusra tervezett edzőtáborra Nat nem tudta szabaddá tenni magát, és engem javasolt. Tíz napot töltöttem a srácokkal és két versenyt nyertünk ez idő alatt. Azt gondolom, sikeres felkészülési időszakon vagyunk túl.

A tó nagyon szép, a környezete csodás. Nekem különösen az tetszett, hogy minden milyen zöld a tó körül. Badacsony és környéke azonban nagyon fifikás, ez a tó még bonyolultabb, mint a mienk. A helyi hosszú távú versenyekhez még nagyobb helyismeret kell, mint nálunk.

Elképzelhető, hogy turistaként nem mondanék nemet egy balatoni kirándulásra – ezt soha nem lehet tudni. Ám az én időbeosztásommal most annak is nagyon örülök, hogy van pár napom Svájcban.

Rozsda: Zárásként kérlek, osszál meg velünk pár személyes dolgot.

Kedvenc időtöltés? – közös aktivitás a családdal, a barátokkal, élvezni a szabadidőt.
Sör vagy bor? – sör
Kedvenc ételed? – bélszín, de úgy, ahogy csak az édesapám tudja elkészíteni