Nem kell semmi betegesre gondolni – a nemzetközi környezetben ezzel a szóval illetik azon edzéseket, ahol szakemberek külső és belső szemmel vizsgálgatnak egyes szakterületeket.
Május 18-án vasárnap a Team Black Jack is benevezett egy ilyen eseményre. Tette ezt annak okán, hogy a jó pap is holtig tanul, hát még a kezdő katamarános. Még a korábbi hajókiállításokon ismerkedtünk meg az Ullman Sails vezetőivel, nevezetesen Pablo Soldano az európai, míg Marton Balázs a hazai képviselővel. Balázs is konyít egy keveset a katamaránhoz és a vitorlákhoz, de Pablo ebben az igazi mester – nem szégyen tőle tanulni.
A nap a reggeli eligazítással kezdődött, egyezettük a menetrendet és a szereplőket. Pablo két katamaránt vállat be aznapra, minket és a Gemini Ventilo 28-at. Kezdetekben sok szelünk nem volt, így vontával mentünk el Tihany elé, a frissen érkező délnyugati szélért. Ebben minden elvégeztünk, amire kértek minket, volt cirkálás, raumolás, fordulás, perdülés, és leejtésnek nem nagyon mondható formáció is. Korábban mindig 5 fővel vitorláztunk, ezek a napon négyen próbálkoztunk – be kell látni, kell az öt pár kéz a remek manőverekhez.
Pablo eleinte motorosból figyelt, jegyzetelt, majd feljött a fedélzetre és mesélt. Ezt követően irány Balatonföldvár, ismét figyelt, jegyzetelt, majd megint feljött a fedélzetre és mesélt. És ez így ment egész nap, míg el nem jött a kikötés ideje.
Sajnos nem maradhattunk estig, mert akadtak szerelni való dolgok is a Black Jack életében, amihez idő kellett. Így csak kevés időt tölthettünk a harmadik megérkezett egységgel, Vándor Robival és a GC32-vel. Az sem semmi jószág, az is biztos. Nem csak szép, de fürge is.
Miután kikötöttünk és kidaruztunk elpakoltunk, majd egy remek hajógyári süti mellett értékeltük a napot. Eddig sem gondoltam, hogy már tudunk katamaránozni – na de Pablo összefoglalása alaposan elgondolkodtatott. Örültem, mert minden logikusnak hangzott, amit mondott, és ezek irányába haladtunk eddig is. Ám kicsit el is szontyolított, mert bizony rengeteg tennivaló halmozódott fel az amúgy sem üres fejemben – mire ezeket megvalósítjuk, pont Kékszalag lesz.
Nincs mese, menni, menni, menni kell, sokat – sokat vízen lenni, és közben kísérletezgetni, állítani.
Attól eltekintve, hogy Pablo hordoz magában egy „genetikai ollót” is, aminek használatára belső kényszere van, – és vágna is szívbaj nélkül a szép vitorláinkból, – a nap remek volt, a tapasztalatok aranyat érnek a felkészülésben.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Marton Balázs
