Szombat – a Pünkösdi Regatta első napja. Ahogy terveztük, 8.30-kor kihajóztunk a kikötőből, majd vonta Földvárra. Sajnos útközben nem volt szelünk, így végig vontáztunk, és közben szereltük fel a hajót. Egyben időben a rajtvonal környékén voltunk, és örömmel fedeztük fel a rohanógép társainkat. Megjelent három libera (Raffica, Principessa, Gardazurra) és öt katamarán (P50, Ventilo 27, Ventilo 28, Formula 40 és mi)
Szekció rajtunk volt, amit minimális késleltetéssel, de biztonságban hajtottunk végre a P50 társaságában. Egy falkeboat is oda merészkedett a tiltott zónába, szerencse, hogy a P50 tudott korrigálni és nem lett baleset. A P50 és mi kiválóan elrajtoltunk, majd megkezdődött a páros mérkőzésünk. Mi folyamatosan a déli partot nyaldosva támadtunk a bőszeles szakaszon, ő pedig középen, de az északi oldal felé kacsintgatva haladt. Közel 20-25 halzolással takkolgattunk a déli parthoz egészen közel, egyszer fel is ültünk az iszapban. Szemesre sikerült annyi mélységi előnyt összegyűjtenünk, hogy már egyértelműen átvettük a vezetést. Őrült inspiráló volt a csapat számra, hogy van olyan széltartomány és szög, amiben verhető az ötven lábas szörnyeteg is! Fonyódot már majd’ fél kilométeres előnnyel értük el, továbbra is raum üzemmódban. A csapat a lee testen a keresztmerevítő előtt kapaszkodva utazott, míg jómagam egyensúlyoztam és állítottam középről.
Fonyódot követőn finoman elemeltük a déli parttól a hajót és bekúsztunk az alsó harmadig. Badacsonyt elhagyva mi kaptunk meg elsőnek egy leheletnyi frissülést, így 7-9 csomó között hasítottunk Keszthely felé. Sokkoló volt, majd’ három kilométerre növeltük az előnyünket a kétárbocossal szemben!
Balatonmária magasságában következett be a tragédia. Sajnos hibáztam – és nagyot. Lassan de biztosan szép fokozatosan eldőltünk. Abban a pillanatban sejtettem, hogy iszonyú nagyot hibáztunk – a biztonsági intézkedéseket, amit tanítottak nekünk áthágtuk.
A csapat fegyelmezetten viselkedett. Senki nem esett bele a vízbe, nem volt sérülés. Első lépésben nagyvitorla kienged, genakker beteker volt a lépés, majd összebújtunk a swerten és megpróbáltuk önerőből felállítani – nem ment. A második helyen hajózó P50 és a harmadik helyen hajózó Raffica két motorosa volt a közelben, ők segítettek felállítani a hajót. A P50 átvette a vezetést, de szerettük volna megfogni – még ha be nem is futhatunk, mert külső segítséget vettünk igénybe. Sikerült, elsőként fordultunk be a keszthelyi öbölbe. Itt már nem zavarva még versenyben levő ellenfeleket a kikötő felé vettük az irányt, és szomorúan leszereltünk.
Vasárnap – a Pünkösdi Regatta második napja. Igazi nyár – minimális szél, maximális kánikula, tükörsima víz. A rajt alapvetően jól sikerült, sajnos a Raffica becsúszott fölénk és megtakart, majd haladt tova. Várható volt, ez az igazi libera idő volt, neki találták ki. Majd a P50, a Gemini és a Principessa is előttünk vette az első jelet. Ők mind szinte igazítás nélkül tudták a teljesíteni a feladatot, nekünk a tompaság miatt még két forduló jutott.
A második jel a Zala torokban volt, eszement elánnal vetettük az ellenfelek nyomába magunkat. A Raffica a rajt óta magabiztosan ment elől egyet sem fordulva, code0 segítségével. Mi genakkerrel suhantunk, először a Principessa majd a Gemini lett az áldozatunk, így a harmadik helyen vettük a jelet, mely a végén is maradt. Szoros küzdelemben a harmadik helyen futottunk be.
Hétfő – a Pünkösdi Regatta harmadik napa, egyben az utolsó. Korán reggeli, szállás elhagyás és irány a kikötő. Rajt 9.00 szekcióban délen. Ahogy sejtettük, a minimális szélben lesz nagy okoskodás – így is történt. Tanulva az előző napi tapasztalatokból, – mely szerint a genakkerrel való cirkálást nekünk még gyakorolni kell – code0 volt fent, és ezzel vágtunk neki a távnak. A rajt rendben volt, és az első szakasz is. A gyenge szélben először a Gemini majd mi tudtunk egy talpra állni, és amíg a P50 nem, addig ez volt a sebességi és verseny sorrend is.
A kápolna tövében a Gemini ment elől közvetlen közelében mi, majd mögöttünk a P50. Mi kezdtük meg a déli parti átosonást, majd a Gemini, a Marciék pedig kicsit késve hagyták el a partot. Szépen csúsztunk meg a Ventilo alól, de a frissülés keleti ellengéssel jött, így mire átértünk a délire, a P50 sajnos elemelkedett mind a kettőnk felett.
A fokozatos erősödés hatására a P50 is egy lábra tudott állni, és a 6 csomós szélben lenyomott minket sebességgel a cirkáló szakaszban. Az erősödés a Gemininek már kezdett sok lenni, így a Genakkert levéve fock segítségével haladt tovább, minek révén rámásztunk a nyakára. Már alig 100 méter volt az előnyük a fonyódi jelnél, mikor jött a hír, pályát rövidítenek. A hivatalos verseny ezzel véget ért, első a P50 majd a Gemini és mi.
Egy kis forgatást követően a csapat beállt a verseny üzemmódra, és Szemestől Tihanyig komoly edzés volt. Fordulókkal, szög és sebesség méréssel, vitorla cserékkel. Hú de nagyon kellett ez!
A Pünkösdi Regatta alatt két mítosz is megdőlt,. Az egyik, sajnos nem lehet önerőből visszaállítani az SL 33 katamaránt. A második, hogy nem verhetetlen hajó a P50. Nos, a versenyt így katamarán osztályban tapasztalatokkal felvértezve a harmadik helyen zártuk.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Gémesi Jóka
