A helyzet fokozódik, a Kékszalag időpontja rohamosan közeledik így nincs, mese edzeni kell. Mivel – egyenlőre-kevés aktív katamarán van a vonzáskörzetünkben, így kedvenc ellenfelünkkel töltjük a felkészülésünk egy jelentős részét. Ketten együtt már 65 láb vagyunk, ez azért több mint a rekorder kétárbocos hossza.
Szombatra igazi kora nyári időt, és klasszikus Kékszalag körülményeket ígért az időjárás előrejelzés. Keleti, észak keleti leálló majd élénkülő szél, napsütés, foltosodás. Naná, hogy rá is mozdultunk. A GC 32-es hajó legénysége az első perctől kezdve segít minket. Még itthon sem volt a hajónk, már sok hasznos információval láttak el minket, és így van ez azóta is. Ezek után nem is volt kérdés, hogy ezt a szombatot is közösen töltjük. A gyenge szélben mi motiváljuk őket, az erős szélben nekünk kell felzárkózni hozzájuk. A kompromisszumos találkahely Tihany volt a THE kikötő előtt. A két kísérő motoros alkotott egy rajtvonalat, a táv pedig Tihany – Balatonkenese – Siófok – Tihany ketrecben került kijelölésre. Kis túlzással egy laza Fehérszalag táv állt előttünk.
A rajtot mindketten biztonságira vettük, majd bő egy órát egy takkon húztunk Balatonaliga felé. Időnként ők, máskor mi tudtunk egy lábra állni. Határozottan látszik, hogy a magas árboccal és a hozzá tartozó NS vitorlákkal – a foiler ellenére – gyenge szélben is komolyat fejlődtek. Mindketten kóstolgattuk a sebesség élesség csomagot, hol több, hol kevesebb sikerrel. Balatonkenese előtt a két kísérő motoros együtt képezett jelet számunkra ahova, ha minimális előnnyel is, de mi érkeztünk hamarabb. Ezt követően Siófok volt a feladat, melyet mindkét hajó genakkerrel tudott teljesíteni. Ahogy sejtettük, ha élesebben mennek, ők a gyorsabbak, ha mélységet kell vadászni, akkor mi tudunk settenkedni – ez a két hajó közötti szerkezeti felépítésből is fakad. Tisztán látszik, hogy Kacsa és csapata idén már a gyenge szélben is az élre tör, frissülésben pedig szárnyra kap és elsuhan. Ám ha nincs „repcsi üzemmód”, akkor lehet szelet vadászni és közelharcot vívni. Vélelmezem, hogy erre Kékszalagon éppen úgy lesz mód, mint ahogy szombaton is volt rá lehetőség. A mélységünknek és a lee taktikának köszönhetően tudtuk növelni az előnyünket, mely Siófokot követően Tihanyban is kitartott.
Nagyon hasznos nap volt, gondolom nem csak nekünk, hanem az RSM DTM legénységének is. Becsülendő és ritka az a sportszerű együttműködés, amit a lellei és füredi egység félúton megvalósított. Tény, hogy a Kékszalag legesélyesebb hajója továbbra is a Pauger 50-es kétárbocos rekorder bárka, Józsa Márton és profi csapata által. Persze nem hagyható ki a sorból Litkey Farkas sem, aki most, hogy értesítette a Lisa-t, vélelmezhetően valami komoly kéttestű járgánnyal lepi meg rajongóit. Ám mi is ott leszünk, és az RSM DMT csapattal szorgosan gyakorolva lépegetünk a népszokások útján. Ki tudja, mire elég a 65 láb, hátha egyszer a sok lúd valóban disznót győz.
Rozsda
Fotó: Fehér Péter
