Ha ősz, akkor Szüreti Regatta – gondoltuk mi, és beneveztünk az idei utolsó versenyünkre. Fiatalítottunk, és a BYC Laser legényeivel indultunk, ám így nem remélt meglepetések sokaságával tette emlékezetessé magát ez a vidám hétvége.
Ezt a versenyt mi nagyon szeretjük. Általában szép időben zajlik, csodálatos útvonalon és kiváló hangulatban. Ennek megfelelően nem is volt kérdéses, hogy ott leszünk-e a rajtvonalon. Szombat reggel kilenc órakor kétszáz egytestű, – és köztük három másik nagy katamarán – társaságában neki vágtunk az Alsóörs – Badacsony útvonalnak. A rajt annak ellenére sikerült elég jól, hogy nem biztosított a rendező a részünkre szekció rajtot. Nem azt mondom, hogy az elsők között, de szerencsésen és ügyesen lopakodtunk ki a mezőnyből. Egyből délre nyitottunk, ami nagyon fizetett, hamar az élen találtuk magunkat. A gyenge délnyugati szél nekünk lett kitalálva, szerencsére nem jött be az időjósok erősebb szeles prognózisa.
Zamárdiig csont nélkül vezettük a mezőnyt, ám itt egy kis felüléssel izgalmassá tettük a csövön való áthaladás. Rendszeresen járunk erre, azt is gondolhatjuk, hogy ismerjük a vizeket, de a bátorság és a harci kedv egyvelege, olykor felülírja a józanész elveit. Velünk is ez történt. Tudtuk, hogy az alig egy méteres víz már nagyon kevés nekünk, hiába a felhúzott uszony és a lefelezett kormány. Addig ráncigáltuk az oroszlán bajuszát, míg hopp, iszapot fogtunk.
Tisó, aki anno szintén laser osztályban edződött, nagyon erős ám. Kihúzta az iszapba ledöfött uszonyt, így kis veszteséggel szabadultunk a déli parti fogságból. Innek okosba nyomtuk, és komoly előny birtokában suhantunk át a nyugati medencébe. Zacsi, a legfiatalabb laser kollégánk már alig várta, hogy a code0-t lecserélhessük a még nagyobb, belső néven csak „safran” jelzővel emlegetett csapásmérő vitorlánkra. A nyugati medencében tovább gyengülő szél fogadott minket, így éltünk a lehetőséggel, és felszereltük a csapásmérőt. Ez az a portéka, aminek köszönhetőn a gyenge szélben talán nincs is nálunk gyorsabb hajó a Balatonon. Sajnos Zacsi csak pillanatokra élvezhette a legnagyobb vitorlánk látványát, mert egy technikai hiba révén a nyakunkba esett. Ez meg is bélyegezte a szombati eredményünket. Egy kicsit még tanakodtunk a vízen kivitelezhető megoldásokban, ám a végén döntöttünk. Vonta az anyakikötőbe, és szerviz helyben. Így is lett, a Katamarán Sulisok legnagyobb örömére a vízen találkozhattak a Fekete Szerelmünkkel. Zacsi és Tisó is lógott a darun, de a mű elkészült.
Vasárnap korán indult, a 6.30-as randit követően vontával érkeztünk meg Badacsonyba. A laser erősítés fokozódott, ezen a napon a korosztályos Világ és Európa bajnok Vadnai Jonatán fogadta el felkérésünket a fedélzeti munkákra. Litkey Baluval közösen kapaszkodtak a kormányba és a taktikai elemekbe. Azt gondolom, az első „Y” generációs katamarán kaland nem sikerült rosszul. Pár órára elengedték az okos telefont, kevesebbet foglalkoztak a belőtt rőzséjükkel és harmadik helyre hozták be az SL-33 katamaránt a Badacsony – Balatonföldvár távon. Lesz ennek még folytatása.
Daruzást követően elpakoltunk, és nyugovóra tértünk. Külön köszönet jár Gézának és Dórinak a motoros védelmező szerepéért.
A Szüreti Regatta Black Jack csapata az alábbi – most, vagy korábban laser hajóosztályban versenyző – legényekből állt, elismerés nekik.
- Belle Örs
- Litkey Balmaz
- Nagy R Attila
- Scharf Máté
- Tisóczki Ferenc
- Vadnai Jonatán (csere)
Szöveg és fotó: Rozsda
